Értékelés:
A könyv vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik a példány állapotát és bemutatását, míg mások a szerző írásmódját és érveinek egyértelműségét kritizálják. Egyes olvasók a könyv filozófiai meglátásait nem találták eredetinek, a gondolatok közötti kapcsolatokat pedig gyengének.
Előnyök:A könyv a leírtaknál jobb állapotban és jól csomagolva volt, ami néhány olvasót megörvendeztetett. Megkísérel foglalkozni a filozófia relevanciájával a modern tapasztalatban, és elmozdulást javasol az irodalmi és terápiásabb megközelítések felé.
Hátrányok:A szerző írásmódját terjedelmesnek és nehezen befogadhatónak tartják. Sok olvasó szerint az érvek nem voltak meggyőzőek, nem voltak mélyek, és olyan véletlenszerűség jellemezte őket, amely csökkenti a könyv általános koherenciáját. Számos kritika rámutat arra, hogy a felajánlott meglátások nem újszerűek és rosszul vannak megfogalmazva.
(2 olvasói vélemény alapján)
Philosophy the Day After Tomorrow
Nietzsche úgy jellemezte a filozófust, mint a holnap és a holnapután emberét - ez a leírás illik Stanley Cavellre, akit régóta érdekel a szabadság a bizonytalan jövővel szemben. Ez az érdeklődés, különösen a nyelvnek az akarat szabadságában betöltött szerepe iránt, teljes mértékben érvényesül ebben a kötetben, amely a performatív nyelvről és a performanszokról szóló, visszatekintő és előremutató esszék gyűjteménye, amelyekben a szabadság kérdése az alapkérdés.
Cavell a filozófia számára ugyanazt a szellemiséget és magabiztosságot keresi, amelyet egy olyan művész, mint Fred Astaire közvetít, és olyan esszéket mutat be, amelyek a kecsesség és a gesztusok jelentőségét vizsgálják a filmben és a színpadon, a nyelvben és az életben. Cavell széles skálán mozog - Astaire-től Shakespeare lelkes Cordeliájáig. Elemzi a faji sztereotípiákat árulkodó filmes gesztusokat is, megnyitva ezzel a könyvön végigvonuló kulcstémát: Mi a dicséret természete? Az esztétikai ítélkezés témája, a "szenvedélyes kimondás" fényében szemlélve, mindenütt jelen van Cavell azon törekvésében, hogy reneszánszát idézze elő az amerikai gondolkodásban. Az ilyen újjászületés szempontjából döntő fontosságú a "hétköznapok" központi szerepének felismerése az amerikai életben. Itt Cavell, aki mindvégig utalt Thoreau-ra, közvetlenül és Heideggerrel kapcsolatban veszi elő az amerikai filozófus kvintesszenciáját.
Visszatér nagy filozófiai szerelméhez, Wittgensteinhez is. Esszégyűjteménye - méltó módon - a gyűjtésről szóló esszével zárul.
