Olvasói vélemények
Összegzés:George Lakoff és Mark Johnson „Filozófia a húsban” című könyve a nyugati filozófia jelentős felülvizsgálatát mutatja be, azt állítva, hogy az emberi kognitív folyamatok a testi tapasztalatokon alapulnak, és hogy a hagyományos filozófiai nézetek elavultak. Miközben a szerzők meggyőző betekintést nyújtanak az absztrakt gondolkodás természetébe és a metaforikus keretekbe, a kritikák a könyv bemutatásával és mélységével kapcsolatos vélemények széles skáláját tükrözik, az úttörő gondolatok dicsérete és az alapos tudományos alátámasztás hiányának kritikája között egyensúlyozva.
Előnyök:⬤ Gyors szállítás és összességében pozitív olvasási élmény.
⬤ A filozófiai alapok döntő jelentőségű újraértékelését nyújtja, egyesítve a tudományt és a filozófiát.
⬤ Világos és közérthető írásmód.
⬤ Gazdag betekintés a metaforák megismerésben és a nyelvben betöltött szerepébe, így a filozófia, a pszichológia és a nyelvészet hallgatói számára kötelező olvasmány.
⬤ Átalakító gondolatokat kínál, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos nézeteket, és elgondolkodtató vitára késztetnek.
Hátrányok:⬤ Egyes szakaszok sűrűn tartalmaznak kognitív tudományos zsargont, ami elriaszthatja a kevésbé jártas olvasókat.
⬤ Kritika a szigorú tudományos hivatkozások és az érveik alátámasztására bemutatott átfogó bizonyítékok hiányával kapcsolatban.
⬤ A szöveget önhittséggel vádolták, mivel úttörő eredetiséget állít, a korábbi elméletek kellő elismerése nélkül.
⬤ A Kindle változatban a navigáció és a formázás problémás, ami megnehezíti az olvasást.
(59 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Philosophy in the Flesh
Könyv tartalma:
Milyenek az emberek? Hogyan lehetséges a tudás? Mi az igazság? Honnan származnak az erkölcsi értékek? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések évszázadok óta a nyugati filozófia középpontjában állnak. A filozófusok ezek megválaszolása során bizonyos alapvető feltételezésekkel éltek - hogy önvizsgálat útján megismerhetjük saját elménket, hogy a világról való gondolkodásunk nagy része szó szerinti, és hogy az értelem testetlen és egyetemes -, amelyeket ma már a kognitív tudományok megalapozott eredményei megkérdőjeleznek. Empirikusan kimutatták, hogy: A legtöbb gondolkodás öntudatlan. Nincs közvetlen tudatos hozzáférésünk a gondolkodás és a nyelv mechanizmusaihoz. A gondolataink túl gyorsan és túl mélyen járnak, hogy bármilyen egyszerű módon megfigyelhessük őket. Az elvont fogalmak többnyire metaforikusak. A filozófia tárgyának nagy része, például az idő természete, az erkölcs, az ok-okozati összefüggések, az elme és az én, nagymértékben támaszkodik a testi tapasztalatból származó alapvető metaforákra. Ami az ilyen fogalmakról való gondolkodásunkban szó szerint értendő, az minimális és fogalmilag szegényes. Minden gazdagság a metaforákból származik. Például az időre két, egymással összeegyeztethetetlen metaforánk van, amelyek mindkettő a térben való mozgásként ábrázolja: az egyikben az idő egy áramlás, amely elhalad mellettünk, a másikban pedig egy térbeli dimenzió, amely mentén mozgunk. Az elme megtestesült.
A gondolkodáshoz testre van szükség - nem abban a triviális értelemben, hogy fizikai agyra van szükségünk a gondolkodáshoz, hanem abban a mélyreható értelemben, hogy gondolataink szerkezete a test természetéből ered. Szinte minden tudattalan metaforánk közös testi tapasztalatokon alapul. A nyugati filozófiai hagyomány legtöbb központi témáját megkérdőjelezik ezek a megállapítások. A karteziánus személy, akinek elméje teljesen elkülönül a testtől, nem létezik. A kantiánus személy, aki az egyetemes értelem diktálta erkölcsi cselekvésre képes, nem létezik. Nem létezik a fenomenológiai személy, aki kizárólag önmegfigyeléssel képes megismerni az elméjét. Nem létezik az utilitarista személy, a chomszki személy, a posztstrukturalista személy, a komputációs személy és az analitikus filozófia által meghatározott személy. Akkor mi létezik? Lakoff és Johnson megmutatja, hogy az elme tudományának felelős filozófia radikálisan új és részletes megértést kínál arról, hogy mi a személy. Miután először leírják azt a filozófiai álláspontot, amelyet a kognitív tudományok komolyan vételéből kell következnie, újra megvizsgálják az elme, az idő, az okság, az erkölcs és az én alapfogalmait: majd újragondolnak egy sor filozófiai hagyományt, a klasszikus görögöktől a kanti erkölcsiségen át a modern analitikus filozófiáig.
Feltárják az egyes gondolkodásmódok alapjául szolgáló metaforikus struktúrát, és megmutatják, hogy az egyes elméletek metafizikája hogyan következik a metaforákból. Végül a huszadik századi filozófia két fő kérdésével foglalkoznak: hogyan fogjuk fel a racionalitást, és hogyan fogjuk fel a nyelvet.
