Értékelés:

A könyv az 1867 és 1954 közötti francia gyarmati erőfeszítéseket vizsgálja Indokínában, kiemelve a régió meghódítását, átalakítását és kulturális megítélését. Tárgyalja a gyarmatosítás szerepét az indokínai társadalom alakításában a francia populáris kultúrán keresztül, és reflektál a gyarmati reprezentáció és örökség összetettségére. A kritikusok azonban megjegyzik, hogy nem részletezi a bennszülöttek kizsákmányolását és az erőforrások kitermelését.
Előnyök:A könyv eredeti perspektívát kínál a francia gyarmati diskurzusról a populáris kultúra szemüvegén keresztül, betekintést nyújtva abba, hogyan látták és reprezentálták Indokínát Franciaországban. Olyan jelentős eseményekkel foglalkozik, mint a Dien Bien Phu-i csata, és alaposan megvizsgálja a francia gyarmatosítást övező narratívákat. Az 1931-es gyarmati kiállítás elemzése különösen érdekesnek tűnik.
Hátrányok:Sok recenzens túlságosan tudományosnak és kihívást jelentő olvasmánynak tartja a könyvet, kritizálva a szerkezetét és a túlzott lábjegyzeteket, amelyek megzavarják az olvasás folyását. Kifejezett csalódottságot vált ki a helyi erőforrások és az őslakosok kizsákmányolásával kapcsolatos részletek hiánya, és egyesek azt állítják, hogy a könyv a francia nyelvet nem beszélők számára nem hozzáférhető, mivel fordítás nélkül támaszkodik a francia forrásokra.
(4 olvasói vélemény alapján)
France in Indochina: Colonial Encounters
A "la perle de l'ExtrIme Orient"-ként emlegetett Indokína Franciaország vetélytársa volt Nagy-Britannia "koronaékszerének". Fejlett, méltó és különleges státuszban részesült, a sikerek kirakatát jelentette, de egyben a katasztrófák helyszíne is volt. Tekintettel a gyarmati attitűdök és a frankofón kultúra újraértékelése iránti jelenlegi tudományos érdeklődésre, ez a könyv fontos hiányt pótol azzal, hogy az elhanyagolt francia gyarmati diskurzusokra összpontosít az Indokínával való francia birodalmi találkozás csúcspontján.
Az indokínai francia gyarmati uralom időszaka mintegy kilencven évig tartott, és nemcsak a Negyedik Köztársaság első gyarmati háborúval kapcsolatos tapasztalatainak (és veszteségeinek) tanúja volt, hanem a birodalmi identitás, a gyarmatosítás és az 1789-es forradalom örökségének gyakran ellentmondásos ábrázolásait és felfogását is példázta. A politikai, ideológiai és történelmi fejlemények és viták által keretbe foglalt egyes fejezetek egy-egy érdekes társadalmi-kulturális beszámolót dolgoznak ki arról, hogy Franciaország miként értelmezte saját szerepét Indokínában és a gyarmattal való kapcsolatát. A szerző a gyarmati kiállítások, a nagyvárosi fikció, az utazási újságírás, a világkiállítások, a népszerű dalok, a nemi és családi ábrázolások, valamint a filmek lenyűgöző képeit hozza össze, hogy feltárja a Franciaországban a második világháború előestéjéig uralkodó birodalmi identitással kapcsolatos zűrzavart.
Ez a mérvadó mű a francia Indokína és örökségének fontos újraértékelését nyújtja. Interdiszciplináris megközelítése széles olvasóközönség érdeklődésére tarthat számot: a francia történelem, a gyarmati és posztkoloniális tanulmányok, a kultúratudományok, az irodalom, a szociológia és a faji tanulmányok hallgatói számára.