Értékelés:
A könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy kivételes áttekintést nyújt Francis Picabia művészről, bemutatva műveinek átfogó skáláját a különböző médiumokban. Sok kritikus értékeli a könyv szép kivitelezését, az értő esszéket és a kiváló minőségű reprodukciókat. Néhány kritikus azonban megemlíti a könyvben való tájékozódás nehézségeit, és csalódottságát fejezi ki a Picabia kreativitásának mélyebb feltárásának hiánya miatt.
Előnyök:⬤ Átfogó és informatív
⬤ gyönyörűen megtervezett, kiváló reprodukciókkal
⬤ kronologikus áttekintést nyújt Picabia pályafutásáról
⬤ magángyűjtemények ritka darabjait tartalmazza
⬤ a modernista művészet kedvelői által nagyra becsült művek.
⬤ Mérete miatt nehezen áttekinthető
⬤ egyesek úgy érezték, hogy nem elég mélyreható Picabia kreativitásának feltárása
⬤ a kurátorok írásai, ami a szövegben a képzelet hiányát érzékelteti.
(19 olvasói vélemény alapján)
Francis Picabia: Our Heads Are Round So Our Thoughts Can Change Direction
A következetesség elutasításával Picabia erőteljesen érvényesítette a művész szabadságát a változásra
Francis Picabia tiszteletlen és merész, nyughatatlan és zseniális, a dadaista csoport vezetőjeként szerzett hírnevet, majd 1921-ben nyilvánosan szakított a mozgalommal. A Párizs, a francia Riviéra, Svájc és New York között ingázó, fergeteges életet élt, festett, írt, jachtozott, szerencsejátékot játszott, gyors autókkal versenyzett és pazar partikat szervezett. Mint előtte egyetlen más művész sem, Picabia olyan műveket alkotott, amelyek ellenszegülnek a következetességnek és a kategorizálásnak, az impresszionista tájképektől az absztrakcióig, a dadaizmustól a stilizált aktokig, az előadástól és a filmtől a költészetig és a könyvkiadásig. Pályafutásának elsődleges állandó eleme volt erőteljes kiszámíthatatlansága.
A közel 500 reprodukcióval illusztrált, átfogó áttekintés Picabia eklektikus pályafutásáról felvállalja munkásságának kihívását, és azt a kérdést teszi fel, hogy miként lehet értelmet adni a vadul változó médiumoknak és stílusoknak. Anne Umland kurátor nyitó esszéjében azt írja, hogy Picabia esetében a "magas művészet és a giccs, a fejlődés és a visszafejlődés, a modernizmus és annak ellentéte, valamint a siker és a kudarc közötti megszokott ellentétek feloldódnak.".
A 15 kiváló esszében további szerzők - köztük George Baker, Briony Fer és David Joselit professzorok, valamint Carole Boulbes és Arnauld Pierre neves Picabia-kutatók - a radikálisan különböző médiumokat, stílusokat és kontextusokat vizsgálják, és a dadaista korszakot tárgyalják, absztrakcióit, mechanikus festményeit, a forrásképek felhasználását, a nyomtatással való sokrétű kapcsolatát (mind festményein, mind kiadójaként és az avantgárd folyóiratok munkatársaként), a forgatókönyvírói és színházi munkásságát, valamint összetett politikáját. Természetesen Marcel Duchamp, de Nietzsche és Gertrude Stein is visszatérő szereplője a műnek.
A Picabia kortárs örökségével foglalkozó Catherine Hug feltérképezi Picabia kritikai fogadtatásának történetét, és interjúkat készít kortárs kurátorokkal és művészekkel, köztük Peter Fischlivel, Albert Oehlennel és David Salle-lal. A 30 oldalas, élénk, archív fotókkal és efemerekkel illusztrált kronológia évről évre bemutatja a művész színes életét, valamint a művésztársakkal, kritikusokkal, barátokkal és szeretőkkel való kapcsolatait.
Ezek az esszék együtt azt sugallják, hogy Picabia zabolátlan zsenialitása erőteljesen releváns és provokatív alternatívát kínál a modernizmus megszokott narratívájával szemben.
A Francis Picabia: Our Heads Are Round So Our Thoughts Can Change Direction a művészről szóló 2016-os nagyszabású kiállításhoz kapcsolódik, amelyet a New York-i Museum of Modern Art és a zürichi Kunsthaus közösen szervezett.
Francis Picabia 1879-ben született Párizsban, kubai származású spanyol apa és francia anya egyetlen gyermekeként. Első sikereit impresszionista festőként aratta. Ezt követően a New York-i és párizsi dadaista mozgalom egyik fő alakja lett. 1925-ben Picabia Dél-Franciaországba költözött, ahol a második világháború alatt élt és dolgozott. A háború után Picabia visszatért Párizsba, ahol 1953-ban meghalt.
