Frankenstein

Olvasói vélemények

Mary Shelley „Frankenstein” című műve a becsvágy, az erkölcsi következmények és az emberi lét témáit boncolgatja Victor Frankenstein és teremtménye történetén keresztül. Ősi eredete ellenére a regény gótikus elbeszélésével és gazdag jellemfejlődésével magával ragadja a modern olvasókat, és olyan kérdésekre reflektál, mint az identitás, az elfogadás és a tudományos felfedezés következményei.

Az olvasók nagyra értékelik a regény mély filozófiai és erkölcsi témáit, összetett karaktereit és gótikus hangulatát. A regényt dicsérik időtlen aktualitása, érzelmi mélysége és magával ragadó elbeszélésszerkezete miatt. Sokan üdítőnek és felvilágosítónak találják, különösen a népszerű médiaképekkel összehasonlítva. Egyes kiadásokat a modern formázásuk és a hozzáférhetőségük miatt jegyeznek.

A kritikusok rámutatnak, hogy a próza néha fárasztó és sűrű, ami tükrözi a 19. századi kontextust. Egyes kritikák megemlítik, hogy egyes kiadások félrevezetőek a kiadástörténetükkel kapcsolatban, például nem az eredeti 1818-as szövegről van szó. Emellett mások szerint a könyv tempója lassú, és egyes szempontok, például a lény ábrázolása jelentősen eltér a modern adaptációktól.

(2302 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Kevés horrorisztikus teremtmény ragadta meg az olvasók képzeletét, és tartotta meg őket olyan sokáig, mint Mary Shelley Frankensteinjének gyötrődő szörnyetege. Victor Frankenstein szörnyű teremtményének és az általa okozott pusztításnak a története olvasók nemzedékeit ragadta magával, és számtalan horror- és feszültségkeltő írót inspirált. A regény tartós sikerét tekintve figyelemre méltó, hogy csupán Lord Byron szeszélyének indult.

"Mindannyian írunk egy-egy történetet" - jelentette be Byron szomszédjainak, Mary Wollstonecraft Godwinnak és szerelmének, Percy Bysshe Shelleynek. A barátok 1816-ban a svájci Genfi-tó partján nyaraltak, Shelley még ismeretlen költő volt, Byron pedig a Childe Harold harmadik énekét írta. Amikor a folyamatos esőzések miatt a házban maradtak, mindannyian beleegyeztek Byron javaslatába.

Az illusztris költőknek nem sikerült befejezniük kísértettörténetüket, de Mary Shelley kiválóan megfelelt a kihívásnak. A Frankensteinnel csodálatosan teljesítette a feladatot, amelyet maga elé tűzött: olyan történetet kellett alkotnia, amely - saját szavaival élve - "természetünk titokzatos félelmeihez szól, és izgalmas borzalmakat ébreszt - olyat, amelytől az olvasó rettegve néz körül, amely megkavarja a vért, és felgyorsítja a szív dobbanásait".