Olvasói vélemények
Összegzés:Bruce Clarke „Gaian Systems” című könyve a Gaia-elmélet átfogó vizsgálatát kínálja, kiemelve Lynn Margulis és James Lovelock hozzájárulását. A könyv integrálja a történelmi perspektívákat, a rendszerelméleteket és az antropocentrizmus kritikáját, és a Gaia-elméletet az ökológiai rendszerek és fejlődésük megértésének jelentős keretrendszereként pozícionálja.
Előnyök:A könyv jól kutatható és érthetően megírt, a komplex témákat közérthetővé teszi. Mélyrehatóan elmélyül a Gaia-elmélet történetében és fejlődésében, tisztázza a rendszerelmélet kulcsfogalmait és azok relevanciáját a jelenlegi ökológiai viták szempontjából. Clarke a kibernetika és az ökológiai gondolkodás szintézisével új megvilágításban mutatja be a Gaia-elméletet, megkérdőjelezve a hagyományos mechanisztikus nézeteket, és meglátásokat kínálva a jövő ökológiai gyakorlatához. A könyv erősen ajánlott a földtudományok, a tudományfilozófia és a környezetvédelmi kérdések iránt érdeklődőknek.
Hátrányok:Egyes olvasók számára a könyv mélysége és terjedelme nyomasztó lehet, különösen, ha nem ismerik a kibernetikát vagy a rendszerelméletet. Fennáll annak a veszélye, hogy a gondolatok összetett kölcsönhatásai elidegeníthetik a kevésbé tapasztalt közönséget. Továbbá, bár a könyv sürgető ökológiai dilemmákkal foglalkozik, hiányozhatnak belőle a közvetlen etikai cselekvési előírások.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Gaian Systems, 60: Lynn Margulis, Neocybernetics, and the End of the Anthropocene
Könyv tartalma:
A Gaia-elmélet és a neokinetikus rendszerelmélet kapcsolódási pontjainak úttörő vizsgálata
A tudományban gyakran kiugrónak tekintett Gaia elmélet hosszú és változatos utat járt be az 1970-es években James Lovelock légkör-kémikus és Lynn Margulis mikrobiológus által megfogalmazott elmélet óta. A Gaian Systems a Gaia számos változatának dinamikus és összetett fejlődését tárja fel úttörő módon, különös tekintettel Margulis e fejlődésben betöltött alapító szerepére.
Bruce Clarke értékeli a rendszerelmélet különböző dialektusait, amelyeket a Gaia-diskurzusban alkalmaznak. Különösen Margulis munkájára összpontosítva - beleértve a Gaia levelezésének több kiadatlan darabját is - megmutatja, hogy az ő és Lovelock kutatásai párhuzamosan és fogalmilag párhuzamosan folytak a neokinetikus rendszerelméleten belül kialakult önreferenciális rendszerek új diskurzusával. Donna Haraway, Isabelle Stengers és Bruno Latour legújabb Gaia-írásai megkérdőjelezik kibernetikai státuszát. Clarke Latourral vitatja meg Gaia rendszerleírásának kérdését, és kiterjeszti saját rendszerelméleti szintézisét az általa "metabiotikus Gaia"-nak nevezett fogalom alatt. Ez a tanulmány megvilágítja a szomszédos elméleti beszélgetések aktuális kérdéseit - a biopolitikától és az immunitárius paradigmától a NASA asztrobiológiájáig és az antropocénig. Eközben rámutat a sci-fire, mint a gaiai gondolkodás egyik hordozójára.
A Gaian Systems számos, a Gaiáról szóló beszámolókban korábban nem tárgyalt kérdéssel foglalkozik, és leírja egy olyan elmélet történetét, amely segíthet túlélni a saját magunk által okozott környezeti válságot.
