Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Governing Gaza: Bureaucracy, Authority, and the Work of Rule, 1917-1967
A huszadik század eleje óta politikai zavargásoktól és erőszakos konfliktusoktól sújtott Gáza többféle uralkodó alatt állt. Mivel még mindig nem része szuverén államnak, túlságosan is kivételesnek tűnik ahhoz, hogy a kormányzás tanulmányozásának tanulságos helyszíne legyen.
Ilana Feldman ennek ellenkezőjét bizonyítja. Bemutatja, hogy a Gázai övezetre összpontosítva sok mindent megtudhatunk arról, hogyan működik valójában a kormányzás, nemcsak ezen a kis földrajzi területen, hanem általában véve is. Gáza tapasztalatai megmutatják, hogy a bürokrácia mennyire fontos a kormányzat túlélése szempontjából.
Feldman elemzi a gázai közszolgálatot a brit mandátum (1917-48) és az egyiptomi közigazgatás (1948-67) alatt. Eközben rávilágít arra, hogy miként termelődik és reprodukálódik a kormányzati hatalom; hogyan marad fenn a kormányzat még tarthatatlannak tűnő körülmények között is; és hogyan hat a kormányzat az általa kormányzott emberekre és helyekre, és hogyan hatnak rájuk az általa kormányzott emberek és helyek.
A Gázában, Kairóban, Jeruzsálemben és Londonban végzett levéltári kutatásokra, valamint a gázai nyugdíjas köztisztviselőkkel folytatott kétéves etnográfiai kutatásra támaszkodva Feldman két különböző, és bizonyos szempontból ellentmondásos kormányzási gyakorlatot azonosít. Rávilágít az "ismétlődő tekintély" mechanizmusaira, amelyek a mindennapi bürokratikus gyakorlat apró részleteiből, például az iktatási eljárások ismétlődéséből, a dokumentumok felhalmozásából és a köztisztviselők szokásaiból erednek. A szolgáltatások nyújtását vizsgálva rávilágít a "taktikai kormányzás" gyakorlatára, a kormányzás szándékosan korlátozott módjára, amely korlátozott igényeket támaszt a kormányzati kapacitással kapcsolatban, válsághelyzetekre reagálva változik, és hosszú távú tervezés nélkül működik.
Ez a gyakorlat lehetővé tette a kormány számára, hogy a legitimitás igénye nélkül haladjon: a legitimitás kérdésének függőben tartásával. Feldman bemutatja, hogy a gázai kormányok a mindennapi bürokrácia szabályszerűségét és a taktikai gyakorlat kivételességét egyaránt alkalmazva tudták kezelni a nehéz gázai körülményeket, bár nem irányítani azokat.
