Gépi tanulók - Egy adatgyakorlat régészete (Mackenzie Adrian (Lancaster Egyetem professzora))

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Machine Learners - Archaeology of a Data Practice (Mackenzie Adrian (Professor Lancaster University))

Könyv tartalma:

Ha a gépi tanulás átalakítja a tudás természetét, vajon a kritikai gondolkodás gyakorlatát is átalakítja?

A gépi tanulás - a számítógépek programozása az adatokból való tanulásra - elterjedt a tudományágakban, a médiában, a szórakoztatóiparban és a kormányzatban. Az orvosi kutatás, az autonóm járművek, a hiteltranzakciók feldolgozása, a számítógépes játékok, az ajánlórendszerek, a pénzügyek, a megfigyelés és a robotika használja a gépi tanulást. A gépi tanulás eszközei (néha tudományos modellek, néha operatív algoritmusok alatt értve) az adattudomány területén horgonyoznak le. Emellett hétköznapi mechanizmusokká is váltak, amelyek mélyen beágyazódtak a különböző rendszerekbe és kütyükbe. A mindennapoktól az ezoterikusig terjedő kontextusokban a gépi tanulás állítólag átalakítja a tudás természetét. Ebben a könyvben Adrian Mackenzie azt vizsgálja, hogy a gépi tanulás átalakítja-e a kritikai gondolkodás gyakorlatát is.

Mackenzie a gépi tanulókra - akár emberek és gépek, akár ember-gép kapcsolatokra - összpontosít, amelyek a beállítások, adatok és eszközök között helyezkednek el. A beállítások az fMRI-től a Facebookig terjednek; az adatok a macskaképektől a DNS-szekvenciákig terjednek; az eszközök közé tartoznak a neurális hálózatok, a támogató vektor gépek és a döntési fák. Megvizsgálja a konkrét tanulási algoritmusokat - kódot ír és kódról ír -, és a műveletek archeológiáját fejleszti ki, amely Foucault-t követve a gépi tanulást a tudás előállításának egyik formájaként és a hatalom stratégiájaként értelmezi. Az absztrakciós rétegeket, az adatinfrastruktúrákat, a kódolási gyakorlatokat, a diagramokat, a matematikai formalizmusokat és a gépi tanulás társadalmi szerveződését vizsgálva Mackenzie a kortárs technológiai kultúrák egyik központi zónájának többnyire láthatatlan architektúráját követi nyomon.

Mackenzie a gépi tanulásról szóló beszámolója olyan helyeket keres, ahol a cselekvőképesség érzése gyökeret verhet. A gépi tanulás működési formációjának régészete nem egy stratégiai monolit lábnyomát tárja fel, hanem az erő helyi mellékfolyóit tárja fel, amelyek a terület általánosítását és pluralitását táplálják.