Olvasói vélemények
Összegzés:Ngugi wa Thiong'o „Globalectics” című könyvét mély intellektuális meglátásaiért és a posztkoloniális elmélethez való hozzájárulásáért dicsérik, új perspektívát kínálva a világirodalom és az oratúrával való kapcsolatáról. A Wellek Library Lectures című előadásaiból származó könyv a gyarmatosítás témáit, az irodalom hatalmi dinamikáját és a megismerési folyamatok újrarendezésének szükségességét vizsgálja az irodalomtudományban. A posztkoloniális diskurzus hallgatói és oktatói számára alapvető olvasmánynak számít.
Előnyök:⬤ A posztkoloniális irodalommal kapcsolatos elméletek mesteri megfogalmazása.
⬤ Serkentő és mértékadó perspektíva a világirodalomról.
⬤ Alapvető meglátásokat tartalmaz az oratúra és az irodalom közötti dinamika megértéséhez.
⬤ A posztkoloniális irodalom kurzusok létfontosságú forrásaként ajánlott.
⬤ Személyes elbeszélést nyújt Ngugi szellemi útjáról és hatásairól.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók az elméleti szempontokat bonyolultnak vagy „mámorítónak” találhatják.
⬤ A könyv rövid (kevesebb mint 100 oldal), ami miatt néhány olvasónak nagyobb mélységre vagy bizonyos témák részletesebb tárgyalására vágyhat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Globalectics: Theory and the Politics of Knowing
Könyv tartalma:
Ngugi wa Thiong'o számos műfajban alkotó mesteri író, aki 1962-ben lépett be a kelet-afrikai irodalmi életbe, amikor az ugandai Nemzeti Színházban bemutatták első nagyszabású darabját, a Fekete remete címűt. 1977-ben bebörtönözték, miután legvitatottabb művét, a Nairobiban bemutatott Ngaahika Ndeenda ( I Will Marry When I Want ) élesen bírálta a kenyai társadalom igazságtalanságait, és egyértelműen kiállt az egyszerű polgárok ügyeiért.
Szabadulása után Ngugi úgy döntött, hogy kizárólag anyanyelvén, gikuyu nyelven ír, így a kenyaiakkal a mindennapi életük számos nyelvének egyikén kommunikál, és ma a posztkoloniális elmélet és a globális posztkoloniális mozgalom egyik legszókimondóbb értelmiségiként ismert. Ebben a kötetben Ngugi wa Thiong'o összefoglalja és továbbfejleszti azoknak a kérdéseknek a keresztmetszetét, amelyekkel munkásságában megküzdött, és amelyek a képek, a nyelv, a folklór és a karakterek stratégiáját alkalmazzák az „elme dekolonizációja” érdekében. Ngugi szembesít az afrikai írások nyelvpolitikájával; a nyelvi imperializmus problémájával és az irodalom ellenállási képességével; az oralitás, vagyis az „orature” és az írás, vagyis az „irodalom” közötti nehéz egyensúlyt; a nemzeti és a világirodalom közötti feszültséget; valamint az irodalmi tanterv szerepét a nyugati kánon dominanciájának megerősítésében és aláásásában egyaránt.
Mindvégig a hatalomról és a posztkoloniális kreativitásról író filozófusok és teoretikusok, köztük Hegel, Marx, Levi-Strauss és Aime Cesaire bevonásával foglalkozik. Felfedezései azonban továbbra is az irodalommal (és az oratúrával) kapcsolatos saját tapasztalatain alapulnak, és az elmélet nehéz dialektikáját gazdagon megidéző prózává dolgozza át.
