Olvasói vélemények
Összegzés:Archibald Alexander könyvéről szóló kritikák kiemelik annak mélyreható hatását az olvasók keresztény tapasztalatának megértésére, hangsúlyozva annak relevanciáját és éleslátó vitáját. Míg a tartalmat mélységéért és bátorításáért dicsérik, néhány recenzens csalódottságának ad hangot egyes nyomtatott kiadások rossz minősége, különösen az oldalszámok hiánya miatt.
Előnyök:⬤ Mély betekintés a keresztény tapasztalatba a születéstől a halálig.
⬤ Bátorító és megvilágosító az olvasók számára, bölcsességeket kínál a hit különböző aspektusairól.
⬤ Sokan úgy vélik, hogy a keresztények számára elengedhetetlen olvasmány, különösen azok számára, akik lelkipásztori munkát végeznek.
⬤ A szerzőnek a lelki kérdésekkel kapcsolatos elemzések és megvilágosítások egyensúlyát nagyra értékelik.
Hátrányok:⬤ Egyes kiadások nyomdai minősége nagyon rossz, és hiányoznak belőlük az olyan alapvető funkciók, mint az oldalszámozás és a tartalomjegyzék.
⬤ Bizonyos szakaszok hosszúnak vagy vontatottnak tűnhetnek, ami egyesek számára ronthatja az olvashatóságot.
⬤ Az emberi tapasztalat melankolikusabb aspektusainak elemzése a mai mércével mérve túlságosan komornak tűnhet.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Thoughts on Religious Experience
Könyv tartalma:
Archibald Alexander (1772. április 17. - 1851. október 22.) amerikai presbiteriánus teológus, a Princeton Teológiai Szeminárium professzora. Kilenc évig a virginiai Hampden-Sydney College elnökeként, 1812-től 1851-ig pedig 39 éven át a Princeton Theological Seminary első professzoraként tevékenykedett.
Archibald Alexander a virginiai Rockbridge megyei South Riverben született. William Graham (1745-1799) presbiteriánus lelkész (1745-1799) taníttatása és szolgálata alatt nőtt fel, akit John Witherspoon képzett teológiára.
Skót származású nagyapja 1736-ban érkezett Írországból Pennsylvaniába, majd kétéves tartózkodás után Virginiába költözött. William, Archibald apja földműves és kereskedő volt. Unokaöccse William Alexander Caruthers (1802-1846) amerikai regényíró volt.
1791. október 1-jén kapott engedélyt a prédikálásra, 1794. június 9-én szentelte fel a hannoveri presbitérium, és hét éven át Charlotte és Prince Edward megyékben volt vándorlelkész.
21 éves korára Alexander a presbiteriánus egyház prédikátora lett. A Hampden-Sydney College elnökévé nevezték ki, ahol 1797-től 1806-ig szolgált, majd onnan a philadelphiai Harmadik Presbiteriánus Egyházhoz hívták meg.
A Princeton Teológiai Szemináriumot 1812-ben alapították a New Jersey állambeli Princetonban, és Alexander lett az első professzor, akit 1812. augusztus 12-én avattak be. 1824-ben Robert Bairddel és Charles Hodge-dzsal együtt segített megalapítani a Chi Phi Társaságot. 1843-ban visszatért a Washington College-ba, hogy öregdiákbeszédet tartson, amely számos publikációja egyike volt.
Samuel Miller lett a szeminárium második professzora, és 37 éven át Alexander és Miller együttesen a presbiteriánus egyház pilléreinek számítottak a tanok fenntartásában. Charles Hodge, Alexander híres tanítványa és utódja, fiát Archibald Alexander Hodge-nak nevezte el mentora után. (wikipedia.org)
