Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet sokan dicsérik a keresztény tapasztalat mélyreható vizsgálatáért a születéstől a halálig, bölcsességet és bátorítást kínálva a hívők számára. Számos kritika kiemeli, hogy a keresztények számára kötelező olvasmány, amely gazdag elemzését nyújtja a lelki tapasztalatoknak és olyan kérdéseknek, amelyek megvitatása kényelmetlen lehet. Egyes kiadásokban azonban jelentős nyomdai minőségi problémák vannak, többek között az oldalszámok hiánya, ami több olvasót is frusztrált.
Előnyök:⬤ A különféle keresztény tapasztalatok mély és éleslátó vizsgálata.
⬤ Bátorító és megvilágosító az olvasók számára.
⬤ Sokak szerint kötelező olvasmány kellene, hogy legyen a keresztények számára.
⬤ Értékes bölcsességeket tartalmaz, amelyek a lelkipásztorkodás szempontjából fontosak.
⬤ Tele van értelmes idézetekkel és gondolatébresztő ötletekkel.
Hátrányok:⬤ Egyes kiadások rossz nyomdai minőségben, oldalszámok nélkül, ami megnehezíti a tájékozódást.
⬤ Bizonyos részek túl hosszúnak vagy ismétlődőnek tűnhetnek.
⬤ Az írásmód egyesek számára aggodalomra adott okot, bár ez nem von le az általános üzenetből.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Thoughts on Religious Experience
Könyv tartalma:
Archibald Alexander (1772. április 17. - 1851. október 22.) amerikai presbiteriánus teológus, a Princeton Teológiai Szeminárium professzora. Kilenc évig a virginiai Hampden-Sydney College elnökeként, 1812-től 1851-ig pedig 39 éven át a Princeton Theological Seminary első professzoraként tevékenykedett.
Archibald Alexander a virginiai Rockbridge megyei South Riverben született. William Graham (1745-1799) presbiteriánus lelkész (1745-1799) taníttatása és szolgálata alatt nőtt fel, akit John Witherspoon képzett teológiára.
Skót származású nagyapja 1736-ban érkezett Írországból Pennsylvaniába, majd kétéves tartózkodás után Virginiába költözött. William, Archibald apja földműves és kereskedő volt. Unokaöccse volt William Alexander Caruthers (1802-1846) amerikai regényíró.
1791. október 1-jén kapott engedélyt a prédikálásra, 1794. június 9-én szentelte fel a hannoveri presbitérium, és hét éven át Charlotte és Prince Edward megyékben volt vándorlelkész.
21 éves korára Alexander a presbiteriánus egyház prédikátora lett. A Hampden-Sydney College elnökévé nevezték ki, ahol 1797-től 1806-ig szolgált, majd onnan a philadelphiai Harmadik Presbiteriánus Egyházhoz hívták meg.
A Princeton Teológiai Szemináriumot 1812-ben alapították a New Jersey állambeli Princetonban, és Alexander lett az első professzor, akit 1812. augusztus 12-én avattak be. 1824-ben Robert Bairddel és Charles Hodge-dzsal együtt segített megalapítani a Chi Phi Társaságot. 1843-ban visszatért a Washington College-ba, hogy öregdiákbeszédet tartson, amely számos publikációja egyike volt.
Samuel Miller lett a szeminárium második professzora, és 37 éven át Alexander és Miller együttesen a presbiteriánus egyház oszlopos tagjainak számítottak a tanok fenntartásában. Charles Hodge, Alexander híres tanítványa és utódja, fiát Archibald Alexander Hodge-nak nevezte el mentora után. (wikipedia.org)
