Görög csillagászat

Olvasói vélemények

A könyv a csillagászatról szóló ókori görög írások gyűjteményét adja közre, bemutatva a forrásszövegeket és a szerzők bevezetőjét. Bár hasznos referenciaként szolgál a csillagászathoz való görög hozzájárulások iránt érdeklődők számára, sok kritikus bírálja a könyv mélységének, teljességének és a másodlagos forrásokra való támaszkodásának hiányát. Különösen értékesnek tűnik azok számára, akik eredeti szövegeket keresnek, de nem biztos, hogy kielégíti azokat az olvasókat, akik alapos történelmi elemzést vagy a görög csillagászati gondolkodásba való betekintést keresnek.

⬤ Görög szerzőktől származó tényleges idézetek felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye
⬤ Különböző csillagászok bemutatkozását tartalmazza
⬤ Hasznos forráskönyv a görög csillagászatot tanulmányozók számára
⬤ Hosszú forrásszövegek, amelyek ritkák és értékesek
⬤ Megfizethető árképzés.

⬤ Gyakran úgy vélik, hogy nem elég mély és átfogó
⬤ Sok olyan részletet tartalmaz, amelyet egyes kritikusok „szószátyárnak” tartanak
⬤ Korlátozottan foglalkozik a matematikai módszerekkel
⬤ Nem nyújt meggyőző bizonyítékot a görögök csillagászathoz való hozzájárulásáról
⬤ Félrevezető leírás a hátsó borítón a tartalom áttekinthetőségét és szerkezetét illetően.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Greek Astronomy

Könyv tartalma:

A csillagászat mint tudomány a jón filozófusokkal kezdődött, akikkel a görög filozófia és a matematika is kezdődött. Míg az egyiptomiak és a babilóniaiak sok csillagászati szempontból értékes dolgot végeztek, a görögök páratlan spekulatív zsenialitása, különösen matematikai zsenialitásuknak kellett leraknia a csillagászat valódi tudományának alapjait. Ebben a klasszikus tanulmányban egy neves tudós világos részletességgel tárgyalja a görögök által elért konkrét eredményeket, amelyek közül sok ötletük megelőzte a modern csillagászat felfedezéseit.

A Kr. e. 572 körül Szamoszban született Püthagorasz volt valószínűleg az első, aki azt állította, hogy a Föld gömb alakú, míg későbbi követői megelőzték Kopernikuszt azzal az akkoriban meghökkentő hipotézisével, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja, hanem egy bolygó, mint a többi. Platón tanítványa, a pontusi Hérakleidész (Kr. e. 388-315 körül) azt állította, hogy az égitestek látszólagos napi forgása nem az égitesteknek a Föld középpontján keresztülvezető tengely körüli forgásának, hanem magának a Földnek a saját tengelye körüli forgásának köszönhető. Másodszor, Hérakleidész felfedezte, hogy a Vénusz és a Merkúr műholdként kering a Nap körül. Az ókor talán legnagyobb csillagásza Hipparkhosz volt, aki i. e. 161 és 126 között virágzott. Összeállította az állócsillagok legalább 850 darabos katalógusát, nagyban fejlesztette a csillagászati megfigyelésekhez használt műszereket, és egyéb eredményei mellett felfedezte a napéjegyenlőség precesszióját. Hipparkhosz csillagászata végleges formáját Ptolemaiosz Kr. u. 150 körül írt Syntaxisában (közismert nevén Almagest ) nyerte el, amely Kopernikusz idejéig tartotta meg a terepet.

Ezeknek és még sok más görög teoretikusnak a rendkívüli eredményei teljes terjedelemben szerepelnek ebben az olvasmányos beszámolóban, amely a kivételes áttekinthetőséget olvasmányos stílussal ötvözi, és így nemcsak a csillagászok és a tudománytörténészek számára nélkülözhetetlen, hanem a tudomány iránt érdeklődő laikus olvasók számára is könnyen hozzáférhető művet alkot.