Értékelés:

A könyv Naszreddin Hocáról, a bölcsességéről és humoráról ismert, kedvelt karakterről szóló mesék gyűjteményét tartalmazza, amely eredetileg a szúfi tanító történetek része volt. A szerző hangsúlyozza e mesék fontosságát mind a kulturális megértésben, mind a kommunikáció megkönnyítésében, különösen a Közel-Kelet kontextusában. A történeteket gyermekek és felnőttek számára egyaránt alkalmas, magával ragadó módon, gyönyörű illusztrációkkal kísérve mutatja be.
Előnyök:A történetek bölcsességben és bájban gazdagok, így időtálló elbeszélések, amelyek széles közönséghez szólnak. Hatékony eszközként szolgálhatnak a tanításhoz, a mesemondáshoz és a gyermekek bevonásához, valamint a kulturális korlátok áttöréséhez. Az illusztrációk fokozzák a tartalmat és kulturális betekintést nyújtanak. A könyv különböző korosztályok számára alkalmas, így oktatási és szórakoztató célokra is sokoldalúan felhasználható.
Hátrányok:A gyűjtemény kifejezetten a gyermekek igényei szerint készült, ami korlátozhatja a vonzerejét néhány felnőtt olvasó számára, akik összetettebb témákat keresnek. Ezenkívül, mivel népmesegyűjteményről van szó, a történetek ismétlődőnek vagy leegyszerűsítőnek tűnhetnek azok számára, akik nem ismerik a stílust.
(2 olvasói vélemény alapján)
Watermelons, Walnuts, and the Wisdom of Allah, and Other Tales of the Hoca
Minden országnak megvan a maga népi hőse - valódi vagy legendás -, Törökországban pedig a Naszreddin Hoca névre hallgat, amit Nahz-red'-din Hoe'-djah-nak ejtünk. Több évvel ezelőtt élt, és az alkalomtól függően vallástanárként, mohamedán papként vagy bíróként szolgált.
E magasztos feladatok ellenére ugyanolyan ember volt, mint bárki más. Tudott bölcs és tudott bolond lenni, és mindig képes volt nevetni önmagán. Az évek során történetek gyűjteménye gyűlt össze e férfi körül, és ma már aligha él olyan török, aki ne tudná kívülről tucatnyi történetét.
Barbara Walker csak egy ízelítőt állított össze a több száz Hoca-mese közül. Magyarul is megragadta azt a közvetlenséget, amely a török mesemondóra jellemző, amikor elmeséli a jól ismert és kedvelt történetek egyikét Naszreddin Hoca bölcsességéről vagy bolondságáról.