Gravitációs lencsézés: Erős, gyenge és mikro: Svájci Asztrofizikai és Csillagászati Társaság: Swiss Society for Astrophysics and Astronomy

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Gravitational Lensing: Strong, Weak and Micro: Swiss Society for Astrophysics and Astronomy

Könyv tartalma:

A. S.

Eddington és munkatársai által 1919-ben végzett megfigyelés a fény Nap általi gravitációs eloszlásáról bebizonyította Einstein általános relativitáselméletének számos előrejelzése közül az egyiket: A Nap volt a gravitációs lencse első példája. 1936-ban Albert Einstein közzétett egy cikket, amelyben a csillagok gravitációs lencseként való használatát javasolta. Egy évvel később Fritz Zwicky rámutatott, hogy a galaxisok sokkal valószínűbb lencseként viselkednének, mint a csillagok, és egy listát is adott a lehetséges alkalmazásokról, mint például a galaxisok és galaxishalmazok sötét anyagtartalmának meghatározására szolgáló eszköz.

Az extragalaktikus gravitációs lencsére csak 1979-ben szolgáltatott első példát a távoli QSO 0957+0561 kvazár megfigyelése, D.

Walsh, R. F.

Carswell és R. J. Weymann.

Néhány évvel később észlelték az első olyan lencsét, amely ívek formájában mutatott képeket. A gravitációs lencsézés elmélete, megfigyelései és alkalmazásai az asztrofizika egyik leggyorsabban fejlődő ágát alkotják. A fény gravitációs de? ectionja, amelyet a fény útvonala mentén lévő tömegkoncentrációk hoznak létre, a képek elmosódását, sokféleségét és torzulását okozza, és késlelteti a fény terjedését az egyik látóirányból a másikhoz képest.

Az elmúlt évtizedben a gravitációs lencsézéssel kapcsolatban végzett hatalmas mennyiségű tudományos munka egyértelműen feltárta a gravitációs lencsézés már most is jelentős és széleskörű hatását, valamint a jövőbeli asztrofizikai alkalmazásokban rejlő lehetőségeit.