Ez a könyv Jerzy Grotowski pályájának minden egyes szakaszából származó paradigmatikus szövegek olvasására összpontosít: a produkciók színháza, a paraszínház, a források színháza, az objektív dráma és a művészet mint eszköz.
A könyv szerzője és a lengyel mester közötti beszélgetésről van szó, de elkerüli azokat a misztifikációkat, amelyek gyakoriak azokban a „grotowskiként” katalogizált bibliográfiákban, amelyek többszörös torzítással a Grotowski személyiségével való káprázatos azonosulásból erednek (vezetőnek, mesternek, gurnak érzékeltetik), vagy vezetőnek érzékeltetik, mester, gur), vagy az ő pályájának a különböző esszencialista hermeneutikák hálójába való befogásából ered, amely a tévelygő, ha nem is következetlen értelmezések széles spektrumát öleli fel, az önsegélyezéstől a kozmikus délibábok rítusai és liturgiái iránti rajongásig. Olvasatunk - Nietzsche, Freud, Heidegger, Foucault és Lacan nyomán - a jelző textuális materialitására és az enigmatikus grotowski szövegek betűjére összpontosít, amennyiben a mester javaslatának politikai erejét kívánja reaktiválni.
Hasonlóképpen, ez a lengyel mesterrel folytatott személyes beszélgetés egy olyan kérdésből indul ki, amely képes előmozdítani egy olyan gondolkodás- és mondásmódot, amely a genealógia révén nemcsak a színházi praxis feltételeit határozza meg, hanem a neoliberális jelen sötét és katasztrofális pillanataiban egy emancipációs horizont felé is nyit.
