Guerilla Warfare

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes fogadtatásban részesítették Che Guevara „Guerilla Warfare” című művét, kiemelve a gerillataktikák és a történelmi kontextus megismerését, ugyanakkor kritizálva annak elavultságát és a kubai kontextusra vonatkozó sajátosságait. Az olvasók értékelik az egyszerű írásmódot és a Guevara gondolatmenetébe való személyes betekintést, bár egyesek túlságosan leegyszerűsítőnek találják, vagy megkérdőjelezik egyes kiadások fordításának minőségét.

Az olvasók szerint a könyv jól megírt, könnyen olvasható, és tele van gyakorlati gerilla-hadviselési taktikákkal. Sokan megjegyezték történelmi jelentőségét, személyes betekintést nyújtott Che Guevara ideológiájába, és értékét a latin-amerikai forradalmi mozgalmak megértéséhez. A könyvet a gerillataktika és a katonai stratégia iránt érdeklődők számára szükséges olvasmánynak tartják.

A kritikusok rámutattak, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsítő, és elsősorban a kubai kontextusra összpontosít, így kevésbé alkalmazható más helyzetekre. Néhány kritika megemlítette a rossz szerkesztést és a fordítási problémákat, ami a megfogalmazás nehézkességéhez vezetett. Emellett egyes olvasók csalódtak, mert inkább emlékiratot vártak, mint taktikai kézikönyvet, mások pedig elavultnak ítélték, és azzal érveltek, hogy hatékonysága modern kontextusban korlátozott lenne.

(160 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Guerrilla Warfare

Könyv tartalma:

A forradalmár Ernesto Che Guevara 1960-ban írt „Guerilla Warfare” című könyve a világ különböző országaiban gerillaharcosok ezreinek kézikönyvévé vált. Guevara a gerillahadviselésről szóló útmutatónak szánta, amely a forradalmi mozgalom inspirációjaként szolgál.

A csodálói és ellenfelei számára egyaránt lenyűgöző, milliók elméjét ragadta meg vezetői képességével és a gerillaharcban, mint a politikai változás elérésének egyetlen hatékony eszközében való hitével. Ebben a forradalomról szóló klasszikus szövegében Che a kubai hadjárat során szerzett első kézből származó tapasztalataira támaszkodva dokumentálja a gerillaharc minden aspektusát, a céloktól kezdve a szervezésen át a kiképzésig.

Elemzi, hogy Kubában, minden esély ellenére, hogyan tudott egy kis csapat elkötelezett harcos a nép támogatásával megerősödve legyőzni egy diktátor hadseregét. Guevara hangsúlyozza, hogy a gerillaharc kedvező módszer a totalitárius rendszerek ellen, ahol a politikai ellenzék és a legális polgári harc lehetetlen.