Gyakorlati oktatás: Miért lesznek a bölcsészhallgatók nagyszerű alkalmazottak?

Olvasói vélemények

A könyv a bölcsészképzés történetének és jelentőségének lenyűgöző feltárását mutatja be, és olyan friss diplomások inspiráló sikertörténeteivel állítja párhuzamba, akik jól boldogultak a munkaerőpiacon. Kritizálja a főiskolának mint szakiskolának a szűk látókörét, és hangsúlyozza a bölcsészettudományi tanulmányok során szerzett készségek értékét. Egyes kritikák azonban csalódottságot fejeznek ki az írásmóddal kapcsolatban, azt sugallva, hogy az néha vontatott vagy túl hosszú.

⬤ Magával ragadó történelmi kontextus
⬤ a bölcsészdiplomások inspiráló sikertörténetei
⬤ megkérdőjelezi a főiskolát csak szakképzésnek tekintő nézetet
⬤ hangsúlyozza a kritikai gondolkodás és a kommunikációs készségek maradandó értékét
⬤ felfedezésre és szenvedélyre ösztönöz az oktatásban.

⬤ Egyesek szerint az írásmód vontatott és túlságosan részletes
⬤ kritika, hogy a kiváltságos diplomásokra összpontosít
⬤ a könyvben megfogalmazott állítások nem biztos, hogy általánosíthatók minden bölcsészkarra
⬤ nem képviseli eléggé a különböző oktatási hátterűeket.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Practical Education: Why Liberal Arts Majors Make Great Employees

Könyv tartalma:

A bölcsészettudományi szakot gyakran gúnyolják: hiányoznak a "készségek", alkalmatlanok a szakmai karrierre, alulfoglalkoztatottak. De a tanulás öröméért való tanulás meglepően praktikusnak bizonyul. A karrierorientált oktatással ellentétben a bölcsészképzés mindenre és bármire felkészíti a diplomásokat - és az ideges "homályos szakos" diákok, a még idegesebb szüleik, a főiskolai karrierközpontok szakemberei és a leendő munkaadók jól teszik, ha elfogadják a bölcsész szakokat. Elég csak a Szilícium-völgybe nézni, hogy lássuk, a bölcsészkarok nem a végzettségük ellenére, hanem annak köszönhetően lehetnek sikeresek.

Az A Practical Education (Gyakorlati oktatás) a bölcsész szakos diplomások valós tapasztalatait vizsgálja, azokét a szakokét, amelyek a legkevésbé tűnnek foglalkoztathatónak a Szilícium-völgy mérnökközpontú munkahelyein. Randall Stross a Stanford Egyetemen végzettek tapasztalataira támaszkodva, valamint a hallgatók saját beszámolóit felhasználva az oktatásukról, álláskeresésükről és első munkatapasztalataikról, bátorítóan mutatja be, hogy a bölcsészettudományi diplomások mennyire sokoldalúan képzettek. Ha kapnak egy első lehetőséget, ezek a szakosok olyan munkakörökben boldogulnak, amelyeket senki sem jósolt volna nekik.

Stross a diákok történetét a Stanford történetével, a szakiskolák felemelkedésével, a mérnöki és a bölcsészettudományok közötti régóta tartó vitával, a szakmai tesztek születésével és az informatikai oktatás népszerűségével is összefonja, hogy nyomon követhesse a diákok szakmai jövőre való felkészítésével kapcsolatos gondolkodás fejlődését. A jelen és a múlt egyedülálló keveréke provokatív vizsgálódást eredményez arról, hogyan lehet a legjobban kihasználni az egyetemi éveket.

Egy olyan korban, amikor a felsőoktatási intézményeknek egyre gyakrabban kell igazolniuk a bölcsészettudományok kézzelfogható érdemeit, A gyakorlati oktatás emlékezteti az olvasókat arra, hogy a kiismerhetetlen jövőre való leghasznosabb felkészülés a bölcsészképzés univerzális, időtálló felkészítése.