Gyarmatosítás és posztkoloniális fejlődés

Olvasói vélemények

A James Mahoney által írt „Colonialism and Postcolonial Development” című könyvről szóló kritikákban az elemzés mélységét elismerően nyilatkoznak, ugyanakkor a nyomdai problémák miatt az áttekinthetőséget érintő kritikák is keverednek. A könyv átfogó vizsgálatot nyújt a különböző gyarmati politikák Latin-Amerika társadalmi fejlődésére gyakorolt hatásairól, miközben történelmi perspektívát is nyújt e rendszerek fejlődéséről.

A könyvet a gyarmattörténet mesteri ismeretei, az érvek világos bemutatása és a különböző gyarmati politikák átfogó áttekintése miatt dicsérik. Jelentős erősségként emelik ki Mahoney gyarmattípusok kategorizálását és a különböző tényezők koherens keretbe foglalását. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő írásmódot és az alapos végjegyzeteket és bibliográfiát.

Néhány recenzens megjegyezte, hogy súlyos nyomdahibát találtak, ami a könyv egyes részeit olvashatatlanná tette. Emellett a gyarmati hatalmak ügynöksége és a változók endogenitásával kapcsolatos egyes érveket kritizálták, mivel azokból hiányzik az alapos feltárás, ami potenciálisan alááshatja az elemzés koherenciáját.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Colonialism and Postcolonial Development

Könyv tartalma:

James Mahoney ebben a spanyol-amerikai összehasonlító történeti elemzésben a gyarmatosítás és a posztkoloniális fejlődés új elméletét kínálja.

A könyv azt vizsgálja, hogy miért vannak bizonyos típusú társadalmak bizonyos típusú gyarmatosításnak kitéve, és hogy a gyarmatosítás ezen formái miért eredményeznek különböző szintű gazdasági jólétet és társadalmi jólétet biztosító országokat. Mahoney azt állítja, hogy a gyarmatosítás mértékében mutatkozó különbségeket leginkább a gyarmatosító nemzet és a gyarmatosított társadalom intézményei közötti potenciálisan változó illeszkedés magyarázza.

Továbbá bemutatja, hogy a gyarmatosítás alatt kialakult intézmények hogyan juttatják az országokat a fejlődés relatív szintjére, amely a posztkoloniális időszakban figyelemre méltóan tartósnak bizonyulhat. Ez az érvelés minden bizonnyal vitát és vitát vált ki mind a spanyol-amerikai szakértők körében, akik szerint a fejlődés nem kötődik szorosan a gyarmati múlthoz, mind pedig a gyarmatosítással foglalkozó tudósok körében, akik szerint a gyarmatosító nemzet intézményi identitása kevéssé fontos.