Értékelés:
A könyv a kubai diaszpóra érzelmi feltárását kínálja olyan lenyűgöző történeteken keresztül, amelyek több szinten is megragadják az olvasót. Megragadja a bevándorlók nehézségeinek, álmainak és összetett tapasztalatainak történetét, különösen azokét, akik Kubából menekültek el. A kritikusok dicsérik a lírai írást és a bonyolult részleteket, amelyek életre keltik a szereplőket és utazásaikat.
Előnyök:⬤ Kiváló történetmesélés, amely bemutatja a kubai száműzöttek nehézségeit.
⬤ Érzelmi mélység és átélhető tapasztalatok az elbeszélésekben.
⬤ Lírai és költői írásmód, amely fokozza az olvasás élményét.
⬤ Átfogó képet nyújt a bevándorlók évtizedeken átívelő tapasztalatáról, melyben a feszültség, az öröm és a vágyakozás egyaránt jelen van.
⬤ Több kritikus is kiemelten ajánlotta a kubai örökség és identitás erőteljes ábrázolása miatt.
Egyes olvasók nem biztos, hogy személyes kapcsolatot találnak a kubai diaszpóra tapasztalataihoz, ahogyan azt az egyik kritikus is megjegyezte, aki szerint nem kell kubai-amerikai származásúnak lenni ahhoz, hogy az olvasó értékelni tudja a történeteket. Ez azonban korlátozhatja a könyv vonzerejét azok számára, akik nem ismerik a kubai történelmet vagy kultúrát.
(5 olvasói vélemény alapján)
Grieving for Guava: Stories
Castro kommunista rezsimje 1959-ben vette át az irányítást Kuba felett, ami a menekültek jobb életet kereső bevándorlási hullámát indította el az Egyesült Államokba, különösen Miamiba. Sokak számára azonban Kuba mindig is az otthon marad.
A sziget történetei menekültről menekültre, bevándorlóról unokára szállnak, és a jövőbe vetett reményt vegyítik az elveszett dolgok miatti gyásszal. Ugyanakkor ezek a történetek egy mély, tudattalan vágyat is továbbadnak az elérhetetlen után, ami gyakran megszakadt kapcsolatokhoz és céltalansághoz vezet fiatalok és idősek számára egyaránt. A Guavát gyászolva a múlt és a jövő, Havanna és Miami közötti töretlen kötelékben gyönyörködik, és beszámol a bevándorlás nem szándékolt generációs költségeiről.
Tíz történet vizsgálja a Miamiban élő kubai menekültek életét, akik a múlt utáni vágyakozással és az előrehaladás iránti szenvedélyes igénnyel küzdenek. A kubai száműzetés hat évtizedét felölelő történetek a migráció destabilizáló hatásainak leküzdéséért és a széttöredezett identitások újraegyesítéséért folytatott kollektív küzdelmet tárják fel: Egy újságíró visszatér a szigetre egy gyerekkori játékáért.
Egy befektetési bankár elhagyja Miamit, hogy könyvesboltot nyisson a Malecon közelében. Egy agyi bénulásban szenvedő lány megpróbálja átúszni az óceánt, hogy elérje elveszett otthonát.
Cecilia Fernandez művészien szövi össze szereplőinek bonyolult életét, hogy a múlt utáni vágyakozás átfogó érzetét keltse, és a gyászt egy még hatalmasabb erővé alakítsa át: közösséggé. A Guavát gyászolva megragadja a szívfájdalmat és a reményt, amelyek közösek a bevándorlók tapasztalataiban, és dinamikus, emberi hangot ad a bevándorlással kapcsolatos, politikailag terhelt párbeszédhez.
