Gyilkos pillangók: Harc, pszichológia és morál a brit 19. (nyugati) hadosztályban 1915-18-ban

Eredeti címe:

Killer Butterflies: Combat, Psychology and Morale in the British 19th (Western) Division 1915-18

Könyv tartalma:

Ebben az úttörő munkában James Roberts azt vizsgálja, hogy a Nagy Háború brit önkéntes és sorkatonai gyalogosai mennyire voltak hajlandóak és képesek ellátni a katona alapvető szerepét: megölni vagy megcsonkítani az ellenséget, és vállalni az ezzel járó esélyt, hogy megölnek vagy megsebesülnek. Az eddigi szakirodalom paradox módon némileg hallgatott a katonáknak az ölésben betöltött szerepéről.

Ez a tanulmány ezt az elhanyagolt elbeszélést a 19. (nyugati) hadosztály tapasztalatain keresztül tárja fel, ahogyan azokat az egységük hadinaplóiban - egy olyan forrásban, amelyet elsősorban a harci tapasztalatok rögzítésére hoztak létre. A tanulmány eredményei a Nagy Háború katonáinak bátorságáról és kitartásáról tanúskodnak a szörnyű megpróbáltatások és szenvedések közepette.

Ugyanakkor a katonák harci viselkedésének sokkal kevésbé ismert és megértett aspektusait is feltárják.

Sok gyalogos nem volt képes és/vagy nem volt hajlandó átlépni a civil élet és a katonáskodás közötti tapasztalati szakadékot. Ez önmagában is jelzi, hogy milyen hatalmas pszichológiai lépéseket tettek azok (talán a kisebbség), akik képesek voltak gyilkolni.

Azok, akik mégis harcoltak, olyan fegyverek (mint a géppuska vagy a Mills Bomb) felé fordultak, amelyek - elsősorban a vizuális távolság révén - részben szanálták az ellenség megcsonkításának aktusát. A szuronygyilkosság, a harc sokkal személyesebb formája, ritka volt; annak ellenére, hogy a brit hadsereg töretlenül támogatta a szurony mint a gyalogosok fő fegyverének használatát. De a pacifista légiósok sem voltak mindig bábuk a rangidős parancsnokaik kezében.

A fizikai senki földjén felfedezték a teljes engedelmesség és az abszolút dac között húzódó viselkedésbeli szürke zónát, és képesek voltak hallgatólagosan korlátozni a harc iránti elkötelezettségüket olyan finom passzív viselkedéssel, mint a "kóborlás" vagy a "földre szállás". Ezáltal sikeresen visszaszerezték a harctéri sorsuk feletti kontroll egy bizonyos fokát. A tanulmány által levont számos következtetés közül egy dominál: a polgári erkölcsök és értékek nem mindig adták fel a gyalogosok, amint átlépték a parapetet; a Nagy Háború alatt sok katona találta magát készséges katonának, de vonakodó gyilkosnak.