Gyógyítás a korai egyházban: Az egyház gyógyító és ördögűző szolgálata az első századtól az ötödik századig

Olvasói vélemények

A könyv a keresztény gyógyítási gyakorlatok fennmaradásának tudományos feltárása az apostoli kortól az ötödik századig, amely mélyreható történelmi kontextust és a vonatkozó források átfogó vizsgálatát nyújtja. Míg egyes olvasók szilárdnak és tanulságosnak találják a tudományosságot, mások kritizálják a szerző elfogultságát saját gyógyítói szolgálati szemlélete miatt, ami torzítja a korai kereszténységben a gyógyítás bizonyos értelmezéseit.

⬤ Jól kutatott, átfogó képet nyújt a keresztény gyógyítási gyakorlatról.
⬤ Értékes meglátásokat és érdekes történelmi perspektívákat nyújt.
⬤ Magával ragadó az olvasók számára, akiket érdekel a gyógyítás témája a korai egyházban.

⬤ Érezhetően elfogult a szerző személyes szolgálati háttere miatt, ami befolyásolja az értelmezést.
⬤ Kritika a szerzőnek a gyógyításnak az evangelizálásban és a szenvedés elfogadásában betöltött szerepéről alkotott nézetével kapcsolatban.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a szerző szemlélete korlátozza a történelmi gyógyítási gyakorlatok szélesebb körű jelentőségét.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Healing in the Early Church: The Church's Ministry of Healing and Exorcism from the First to the Fifth Century

Könyv tartalma:

Ez a monográfia az ősegyház gyógyító tevékenységének eddigi legátfogóbb vizsgálatát mutatja be. Az olyan korai szkeptikusokkal ellentétben, mint B.

B. Warfield, a szerző meg van győződve arról, hogy az apostolokat követő évszázadokban erőteljes gyógyító szolgálat folyt, bár ez némileg ingadozott és módját tekintve változott. Az ördögűzés az egész korszakban kiemelkedő módon tanúsítható.

A Nikait megelőző atyák felismerték annak nagy apologetikai értékét, mint Jézus Krisztus pogány istenek feletti felsőbbrendűségének drámai demonstrációját.

Úgy tűnik, hogy a gyógyító csodák iránti érdeklődés önmagában különösen az egyház kevésbé művelt tagjaira és azokra volt jellemző, akik Krisztus ügye iránti elkötelezettségükben tiszták voltak. E csoportok között is előfordultak gyógyító ajándékok, amelyek a harmadik század közepére, úgy tűnik, ritkultak, de később szerzetesi körökben ismét jól igazoltak.

A nika előtti időszakban az olajjal való megkenés (Krisztus nevében) egyértelműen a gyógyítás egyik útja volt, és bár viszonylag ritkán említik, a helyi papság betegekkel végzett rendszeres szolgálatának részeként széles körben elterjedt lehetett. A keresztségi gyógyítás, a testi és a lelki gyógyítás is előfordult. A Nikait követő egyházban a mártírok szentélyei a gyógyítás kiemelkedő helyszíneivé váltak.

Az e kultusznak való hódolatot az egyházatyák a mágikus gyakorlatok elfogadható alternatívájaként ösztönözhették. Bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a szinkretizmus valóban előfordult, és a vértanúk ereklyéit kvázi mágikus tisztelet övezte. A legtöbb atya pozitívan állt az orvosi hivatáshoz, Isten munkájának egyik útját látta benne, és a negyedik század végén az egyik atya úttörője volt a kórháznak, amely aztán elterjedt az egész Földközi-tenger keleti részén.

A szerző művének függelékében kilenc támpontot fogalmaz meg az ősegyház gyógyító tevékenységéből és saját tapasztalataiból, hogy segítséget nyújtson a mai gyógyítói szolgálatot végzőknek.