Gyógyítás a korai egyházban: Az egyház gyógyító és ördögűző szolgálata az első századtól az ötödik századig

Olvasói vélemények

Daunton-Fear könyve alapos vizsgálatot nyújt a gyógyításról a korai egyházban, lenyűgöző tudományossággal és meglátásokkal. Ugyanakkor a szerző személyes szolgálati kötődése miatt elfogultnak tekinthető, ami befolyásolja az adatok értelmezését.

⬤ Alapos és lenyűgöző tudományosság, átfogó lefedettséggel a gyógyítás témájáról a korai kereszténységben.
⬤ Értékes meglátásokat és számos érdekes utat kínál a további kutatásokhoz.
⬤ Magával ragadó és közérthető írásmódja érdekes olvasmánnyá teszi a témában járatlanok számára is.

⬤ A szerző saját gyógyítói szolgálata miatti elfogultsága torzítja az értelmezéseket, különösen a gyógyítást mint az evangelizáció módszerét értékeli alul.
⬤ A könyv a gyógyításnak mint a szenvedésre adott egyetlen keresztény válasznak a szűk látókörét mutatja be, és elveti a többi hagyományos nézőpontot.
⬤ Elfogultan kritizálja a szentek ereklyéivel kapcsolatos gyakorlatokat, és nem ismeri el a hit szélesebb szempontjait.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Healing in the Early Church: The Church's Ministry of Healing and Exorcism from the First to the Fifth Century

Könyv tartalma:

Ez a monográfia az ősegyház gyógyító tevékenységének eddigi legátfogóbb vizsgálatát mutatja be. Az olyan korai szkeptikusokkal ellentétben, mint B.

B. Warfield, a szerző meg van győződve arról, hogy az apostolokat követő évszázadokban erőteljes gyógyító szolgálat folyt, bár ez némileg ingadozott és módját tekintve változott. Az ördögűzés az egész korszakban kiemelkedő módon tanúsítható.

A Nikait megelőző atyák felismerték annak nagy apologetikai értékét, mint Jézus Krisztus pogány istenek feletti felsőbbrendűségének drámai demonstrációját.

Úgy tűnik, hogy a gyógyító csodák iránti érdeklődés önmagában különösen az egyház kevésbé művelt tagjaira és azokra volt jellemző, akik Krisztus ügye iránti elkötelezettségükben tiszták voltak. E csoportok között is előfordultak gyógyító ajándékok, amelyek a harmadik század közepére, úgy tűnik, ritkultak, de később szerzetesi körökben ismét jól igazoltak.

A nika előtti időszakban az olajjal való megkenés (Krisztus nevében) egyértelműen a gyógyítás egyik útja volt, és bár viszonylag ritkán említik, a helyi papság betegekkel végzett rendszeres szolgálatának részeként széles körben elterjedt lehetett. A keresztségi gyógyítás, a testi és a lelki gyógyítás is előfordult. A Nikait követő egyházban a mártírok szentélyei a gyógyítás kiemelkedő helyszíneivé váltak.

Az e kultusznak való hódolatot az egyházatyák a mágikus gyakorlatok elfogadható alternatívájaként ösztönözhették. Bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a szinkretizmus valóban előfordult, és a vértanúk ereklyéit kvázi mágikus tisztelet övezte. A legtöbb atya pozitívan állt az orvosi hivatáshoz, Isten munkájának egyik útját látta benne, és a negyedik század végén az egyik atya úttörője volt a kórháznak, amely aztán elterjedt az egész Földközi-tenger keleti részén.

A szerző művének függelékében kilenc támpontot fogalmaz meg az ősegyház gyógyító tevékenységéből és saját tapasztalataiból, hogy segítséget nyújtson a mai gyógyítói szolgálatot végzőknek.