Értékelés:
A könyv meggyőzően elemzi, hogyan fejlődött az amerikai hadsereg az első világháborútól a második világháborúig, kiemelve a bürokratikus kihívásokat és a technológiai változások hatását a katonai stratégiára. Kiemeli a hadsereg belső konfliktusokkal való küzdelmét és az alkalmazkodás kudarcát, ami végül jelentős veszteségekhez vezetett a háború során.
Előnyök:⬤ Felvilágosító betekintés a második világháborúba és a hadsereg fejlődésébe.
⬤ A tankok és repülőgépek fejlesztési folyamatainak világos krónikája.
⬤ A technológiai változásokkal szembesülő modern szervezetek számára is alkalmazható tanulságok.
⬤ Magával ragadó írás, amely a bonyolult témákat is érthetővé teszi.
⬤ Jól kutatott, és alapos áttekintést nyújt anélkül, hogy túlságosan részletes lenne.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a következtetések hibásak vagy túlságosan szigorúak a bürokratikus kudarcok tekintetében.
⬤ Megjegyezték, hogy a technológiai tényezők és az idézési rendszer korlátai mélyebb elemzésre szorulnak.
⬤ A katonai döntések bemutatását néha úgy ítélték meg, hogy nem elég mély az egyéni összefüggések bemutatása.
(10 olvasói vélemény alapján)
Fast Tanks and Heavy Bombers
Az amerikai hadsereg felkészületlenül lépett be a II. világháborúba.
Ráadásul, mivel nem rendelkezett a német villámháború összehangolt páncélos és légierővel, a hadsereg úgy volt megszervezve, hogy két háborút vívjon: egyet a földön, egyet pedig a levegőben. Korábbi kommentátorok a kongresszusi finanszírozást és a közvélemény apátiáját okolták a hadsereg felkészületlenségéért. David E.
Johnson ehelyett úgy véli, hogy a fő okok inkább belsőek voltak: a hadsereg kultúrája és bürokráciája, valamint ezek együttes hatása a fegyverek és a doktrína fejlesztésére. Johnson megvizsgálja az amerikai hadseregnek a világháborúk közötti páncélos és repülőgépes újításait, és azt állítja, hogy a tank a konzervatív gyalogsági és lovassági ágak foglya lett, míg a repülőgép fejlesztését a független légierő létrehozására törekvő légierő lázadói irányították.
Azt állítja, hogy ennek következtében a tankban rejlő lehetőségeket a hagyományos fegyverek akadályozták, míg a légierő hívei elsősorban a stratégiai bombázás határozottságának bizonyítására összpontosítottak, elhanyagolva a szárazföldi csapatok taktikai támogatásának feladatát. A szárazföldi és légi tisztek közötti minimális interakció a páncélos erők és a légierő elégtelen együttműködését eredményezte. A Gyors harckocsik és nehézbombázók nagymértékben hozzájárul mind a modern amerikai hadsereg létrehozásának, mind a hadsereg II.
világháborús teljesítményének újszerű megértéséhez. A könyv fontos meglátásokkal szolgál a jövőbeli katonai innovációhoz is.
