Értékelés:
Albert Castel és Brooks Simpson „Győztesek kékben” című könyve alapos áttekintést nyújt a polgárháború alatti uniós vezetésről, a tábornokok közötti összetett kapcsolatokra és a tábornokok szerepére összpontosítva, hogy a belső konfliktusok ellenére is győzelmeket arattak. Bár a könyv lebilincselő elbeszélést és az érintett parancsnokok méltányos értékelését nyújtja, egyes olvasók kifogásolják az általánosításokat és a részletes hadtörténet hiányát.
Előnyök:A könyv jól megírt, éleslátó, és kiegyensúlyozott nézőpontot mutat be az uniós tábornokokról. Az olvasók nagyra értékelik olvasmányosságát, a lebilincselő anekdotákat, valamint a parancsnokok személyiségének és kapcsolatainak alapos feltárását. A szerzők újragondolják a bevett bölcsességeket, és meggyőző érvekkel szolgálnak, különösen Rosecrans tábornokot illetően. A könyvet informatívnak és alkalmasnak tartják mind az amatőr, mind a hozzáértő történészek számára.
Hátrányok:Egyes olvasók kritizálják a könyvet, hogy túl általános és nem eléggé mély a hadtörténelem. Időnként elkalandozik a személyes értelmezések felé, ahelyett, hogy szigorúan a katonai elemzésekre összpontosítana. Megemlítik a ténybeli pontatlanságokat, és több térképet és részletesebb illusztrációt kívánnak. Az epilógust nem tartják kielégítőnek, és nem köti össze hatékonyan az elbeszélést.
(12 olvasói vélemény alapján)
Victors in Blue: How Union Generals Fought the Confederates, Battled Each Other, and Won the Civil War
Félreértés ne essék, a Konföderációnak megvolt a harci akarata és bátorsága. De az Unió rendelkezett az emberekkel, a pénzzel, a hadianyaggal és, ami a legfontosabb, a tábornokokkal. Bár Robert E. Lee személyében vitathatatlanul a délieknek volt a polgárháború legjobb parancsnoka, az északiak teltháza legyőzte az ő egyeduralkodójukat. Egyenként hibásak voltak, az Unió legjobb tisztjei azonban együttesen mégis jobbnak bizonyultak a csataterek sokféleségében, és végül az Unió győzelmét hozták.
Most az elismert szerző, Albert Castel utánozhatatlan stílusával, éleslátásával és szellemességével újragondolja ezeket a tábornokokat. Brooks Simpson, e terület másik vezető személyiségének segítségével Castel egy figyelemre méltó kötetet készített, amely egy kiváló karrier záróköve. Ebben újraértékeli, hogy a csaták és a hadjáratok hogyan kovácsolták össze a döntő északi győzelmet, újraértékeli a győztesek tábornoki képességeit, és feltárja az uniós tábornokok közötti, olykor ördögi rivalizálást és annak a háborúra gyakorolt hatását.
Shiloh-tól Shenandoah-ig, Chickamaugától Chattanoogáig Castel friss beszámolót ad arról, hogy az uniós parancsnokok - különösen Grant, Sherman, Sheridan, Thomas és Meade, de Halleck, Schofield és Rosecrans is - hogyan manőverezték ki és győzték le konföderációs ellenfeleiket. Mindegyiküknél felteszi a kérdést, hogy miért győztek: Vajon a jobb képességek, a fegyverek ereje, az ellenség hibái vagy a puszta véletlenek miatt? Mik voltak a céljai, és hogyan valósította meg őket? Többet vagy kevesebbet ért el, mint ami az adott körülmények között elvárható volt? És ha kevesebbet, mit tehetett volna, hogy többet érjen el - és miért nem tette meg? Castel új megvilágításba helyezi a háborút a háborúban: a felsőbb ranglétrán belüli heves rivalizálást, amelyet bonyolított, hogy a hadseregben magas rangú, nem nyugat-pointiak is jelen voltak, akiknek a vállán a csillagokhoz csatolt politikai szekér volt.
Az egy évtizede készülő Győztesek kékben újszerű, sőt felháborító értelmezésekben bővelkedik, amelyek biztosan vitát váltanak ki. Amilyen biztos, hogy az Unió győzelmet aratott, olyan biztos, hogy tájékoztatni, provokálni és élénkíteni fogja a polgárháborúról szóló szeszcentenáriumi vitákat.
