Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Ingeborg Bachmann és Jack Hamesh leveleit és naplórészleteit tartalmazza, a második világháború utáni Európa hátterében. Bár mély meglátásokat és érzelmi kapcsolatokat rögzít, amelyek egy viharos időszakban alakultak ki, néhány olvasó a címéhez képest félrevezetőnek találta a tartalmat.
Előnyök:A könyv éles betekintést nyújt Bachmann és Hamesh érzelmi élményeibe, kiemelve a szerelem, az irodalom és a háború pszichológiai hatásának témáit. Az olvasók nagyra értékelték a levelek mélységét és a két szereplő közötti egyedülálló kapcsolat feltárulását, amely a háború utáni élet megrendítő elbeszélését tükrözi.
Hátrányok:A könyv címe megtévesztő lehet, mivel csak egy kis részét teszik ki a naplórészletek, a többségük levelekből áll. Néhány olvasó csalódottságának adott hangot a napló tartalmának rövidsége miatt, megjegyezve, hogy mindössze 15 oldalt szentelnek neki, ami nem feltétlenül igazodik a terjedelmesebb feltárásra vonatkozó elvárásokhoz.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
War Diary
Könyv tartalma:
Ingeborg Bachmann (1926-73) osztrák írónőt a háború utáni német irodalom egyik legjelentősebb regényírójaként, költőjeként és drámaírójaként tartják számon. Háborús naplója - ahogyan az egy ilyen sokoldalú íróhoz illik - nem napról napra vezetett napló, hanem vázlatok sorozata, amely a második világháború utolsó hónapjait és Ausztria későbbi brit megszállásának első évét mutatja be.
Ezek a szókimondó és erőteljes bejegyzések - még figyelemreméltóbbak, ha figyelembe vesszük Bachmann akkori fiatal korát - a tizennyolc éves lány gyűlöletét mutatják mind a háború, mind a nácizmus iránt, miközben elkerüli a fanatikusok elszántságát, hogy "az utolsó emberig és az utolsó nőig megvédje Klagenfurtot". A brit megszállás következtében hihetetlen találkozásra kerül egy brit tiszttel, Jack Hamesh-sel, egy zsidóval, aki eredetileg 1938-ban Bécsből Angliába menekült. Megdöbbenve tapasztalja, hogy Ausztriában egy fiatal lányt talál, aki olyan betiltott szerzőket olvasott, mint Mann, Schnitzler és Hofmannsthal.
Kettejük kapcsolatát az érzelmes és megható levelek örökítik meg, amelyeket Hamesh ír Bachmannak, amikor 1946-ban Izraelbe utazik. Levelezésében leírja, hogy új otthonában, Izraelben még mindig szenved a gyökértelenségtől, amely oly sokakat érint, akik a háborúban elvesztették szüleiket, családjukat, barátaikat és otthonukat. A Háborús napló szokatlan betekintést nyújt Bachmann írói formálódásába, és munkásságának számos rajongója nagy becsben fogja tartani.
De ez egyúttal megható bepillantást nyújt a háborút közvetlenül követő ausztriai életbe is, és mind Bachmann, mind Hamesh reflexiói egy jelentős és nagyobb történetről szólnak, amely túlmutat személyes élményeiken. Dicsérő szavak a német kiadásról "Kisebbfajta szenzáció, amely irodalomtörténelmet fog írni. A kiváló kritikai kommentárnak köszönhetően megismerhetjük a történelem és Bachmann életének egy olyan korszakát, amely mélyen belenyúlt későbbi munkásságába....
Ami ezeket a naplóbejegyzéseket olyan különlegessé teszi... az a leírt ellenállás részletessége, a váratlan béke felemelő érzése, a szabadság öröme." -- Die Zeit.
