Értékelés:
A könyv átfogó elemzést nyújt az ENSZ békeműveleteiről, széles körű adatok és módszertan felhasználásával, kiemelve azokat a tényezőket, amelyek a missziók sikeréhez vagy kudarcához vezetnek. Részletesen megvizsgálja a II. világháború óta zajló különböző polgárháborúkat és békefenntartó erőfeszítéseket, így értékes forrás a téma iránt érdeklődő diákok és kutatók számára.
Előnyök:Az ENSZ békeműveleteinek alapos vizsgálata, adatok és statisztikai elemzések széles körű felhasználása, jól strukturált esettanulmányok, értékes betekintés a missziók sikerét befolyásoló tényezőkbe, gazdag hivatkozások és további olvasmányok.
Hátrányok:Nem terjed ki az olyan újabb ENSZ-missziókra, mint az Etiópia-Eritrea és Szudán, így hiányosságot hagy a kortárs békefenntartó műveletek elemzésében.
(1 olvasói vélemény alapján)
Making War and Building Peace: United Nations Peace Operations
A Making War and Building Peace című könyv azt vizsgálja, hogy mennyire működnek jól az ENSZ békefenntartó missziói a polgárháború után.
A könyv az 1945 óta lezajlott összes polgárháborút statisztikailag elemzi, és összehasonlítja azokat a békefolyamatokat, amelyekben az ENSZ részt vett, azokkal, amelyekben nem. Michael Doyle és Nicholas Sambanis amellett érvel, hogy minden missziót a konfliktushoz igazítva kell megtervezni, megfelelő hatáskörrel és megfelelő erőforrásokkal.
Az ENSZ-missziók a béke mellett elkötelezett új szereplők támogatásával, a kormányzati intézmények kiépítésével, valamint a békerendezések végrehajtásának nyomon követésével és ellenőrzésével lehetnek hatékonyak. Az ENSZ azonban nem jó abban, hogy beavatkozzon a folyamatban lévő háborúkba. Ha a konfliktust a rontók irányítják, vagy ha a felek nem hajlandók békét kötni, az ENSZ nem tud hatékony végrehajtó szerepet játszani.
Technikai szakértelmét azonban fel tudja ajánlani a többdimenziós békefenntartó műveletekben, amelyek az államok vagy regionális szervezetek, például a NATO által vállalt végrehajtási missziókat követik. A szerzők megállapítják, hogy az ENSZ-missziók a háború befejezését követő első néhány évben a leghatékonyabbak, és hogy a gazdasági fejlődés a legjobb módja annak, hogy hosszú távon csökkenjen az újabb harcok kockázata, ezért a szerzők amellett is érvelnek, hogy az ENSZ szerepét a polgárháborút követő fejlesztési projektek elindításában ki kellene terjeszteni.
