Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az irodalomkritika és az önéletrajz egyedülálló keverékét kínálja, így a széles közönség, köztük a nem akadémikusok számára is vonzó és hozzáférhető. Nancy K. Miller az elhunyt szülők felnőtt gyermekei által írt emlékiratok feltárása egyszerre magával ragadó és intellektuálisan ösztönző.
Előnyök:⬤ Magával ragadó, regényszerű írásmód
⬤ az irodalomkritikát önéletrajzzal ötvözi
⬤ a tudományos és az általános olvasókhoz egyaránt szól
⬤ az irodalomkritika kritikai újragondolására ösztönöz
⬤ az emlékiratok éleslátó elemzését tartalmazza, beleértve egy fejezetet Art Spiegelman Maus című művéről.
Hátrányok:A recenzió nem emel ki konkrét ellenérveket; egyes olvasók azonban jobban kedvelhetik az irodalomkritika tisztán tudományos megközelítését.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Bequest and Betrayal: Memoirs of a Parent's Death
Könyv tartalma:
"Egy olyan könyvben, amely megváltoztatja az önéletrajzról és a kritikáról való gondolkodásunkat, Nancy K. Miller megrendítő kinyilatkoztatásokat tesz arról, mit jelent együtt élni egy haldokló szülővel - fiúként vagy lányként, valamint arról, hogy a nemek milyen különbséget jelentenek egy ilyen fájdalmas helyzetben. A Bequest and Betrayal (Hagyaték és árulás) című könyvében eredeti feminista perspektívát alakít ki azáltal, hogy a saját gyászáról szóló lírai önvizsgálatot Simone de Beauvoir, Philip Roth, Art Spiegelman, Susan Cheever, Carolyn Steedman és Annie Ernaux memoárjainak kritikai meglátásaival ellenpontozza." --Sandra M. Gilbert és Susan Gubar, a The Madwoman in the Attic, a No Man's Land és a The Norton Anthology of Literature by Women társszerzői.
"Miller a memoárforma használata a komoly kritika új modelljét kínálja, és a közösség elképzelésének módját a "papír kötelékein" és a "vér kötelékein" keresztül egyaránt." --Elaine Showalter, London Review of Books.
Saját tapasztalatainak részleteit és ismert kortárs írók családi életrajzát összekapcsolva Miller újrateremt egy közös élményt - az apa vagy anya elvesztését -, és feltárja a gyász és a kötődés gyakran gyötrelmes útjait, amelyeket a veszteség nyomán követünk. Eközben személyes történetének darabkáit is felidézi, feltárva azokat a vegyes érzelmeket, amelyeket édesanyja hirtelen rákban bekövetkezett halála és édesapja Parkinson-kórral folytatott fájdalmas küzdelme váltott ki. A szülők elvesztéséről szóló visszaemlékezések megmutatják, mennyire bele vagyunk gabalyodva a családi cselszövésbe, és milyen árat fizetünk a történetekben való bűnrészességünkért. A szülők halála arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk az életünket, hogy újraolvassuk önmagunkat. Azt olvassuk, amit meg kell találnunk. Néha azt is megtaláljuk, amiről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rá.
