Halálos virradat: A Lusitania utolsó átkelése

Olvasói vélemények

Erik Larson „Holtomiglan: A Lusitania utolsó átkelése” című könyve a Lusitania elsüllyedésének megragadó ábrázolása, melyben a történelem és a fedélzeten tartózkodók, illetve az eseményben részt vevők személyes történetei keverednek. Az elbeszélést széleskörű kutatás és karakterfejlődés támogatja, így az utasok élményei élővé és átélhetővé válnak. Bár a könyv gyönyörűen kiemeli a tragédia érzelmi hatását, néhány olvasó megjegyezte, hogy a nem kapcsolódó témákat, például Wilson elnök szerelmi életét bemutató részek elvonják az elbeszélés fő hangsúlyát.

⬤ Magával ragadó történetmesélés a részletes történelmi kutatások és a személyes elbeszélések keverékével.
⬤ Az élénk jellemábrázolás lehetővé teszi az olvasók számára, hogy azonosuljanak az érintett személyekkel, erős érzelmi kötődést elősegítve.
⬤ A könyv egy jelentős történelmi eseményről szóló ismeretterjesztő mű, amely bővíti az olvasó ismereteit az I. világháborúról.
⬤ A könyv megragadja az elsüllyedés izgalmát és káoszát, lebilincselve az olvasót.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy bizonyos melléktörténetek, különösen Wilson elnök magánéletéről szóló történetek feleslegesek voltak, és elvonják a figyelmet a fő történetről.
⬤ Kevés vizuális segédanyag, például fényképek, amelyek fokozhatnák az olvasó élményét.
⬤ A történetmesélés bizonyos aspektusait ismétlődőnek vagy vontatottnak érezték, különösen a fő eseményre való felkészülés során.

(6975 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dead Wake: The Last Crossing of the Lusitania

Könyv tartalma:

#1 New York Times Bestseller.

A bestseller szerzőjétől és az elbeszélő nonfiction mesterétől a Lusitania elsüllyedésének lebilincselő története

1915. május 1-jén, az első világháború tizedik hónapjába lépve, egy olyan gazdagon berendezett luxus óceánjáró, mint egy angol vidéki ház, kihajózott New Yorkból Liverpoolba, rekordszámú gyermeket és csecsemőt szállítva. Az utasok meglepően nyugodtak voltak, annak ellenére, hogy Németország háborús övezetnek nyilvánította a Nagy-Britannia körüli tengereket. A német tengeralattjárók hónapok óta rettegésben tartották az Atlanti-óceán északi részét. A Lusitania azonban a korszak egyik nagy transzatlanti „agárja” volt - az akkoriban forgalomban lévő leggyorsabb vonalhajó -, és kapitánya, William Thomas Turner óriási bizalmat szavazott a hadviselés úri szigorának, amely egy évszázadon át megóvta a polgári hajókat a támadásoktól.

Németország azonban elhatározta, hogy megváltoztatja a játékszabályokat, és Walther Schwieger, az Unterseeboot -20 kapitánya szívesen eleget tett ennek. Eközben egy szigorúan titkos brit hírszerző egység követte Schwieger U-bootját, de senkinek sem szólt róla. Miközben az U-20 és a Lusitania Liverpool felé tartott, a nagy és a fájdalmasan kicsi erők - a hubris, a véletlen köd, egy szigorúan őrzött titok és még sok más - összeadódtak, és a történelem egyik legnagyobb katasztrófáját idézték elő.

Ez egy olyan történet, amelyet sokan azt hisszük, hogy ismerünk, de mégsem, és Erik Larson izgalmasan meséli el, váltogatva a vadász és az üldözött között, miközben egy nagyobb portrét fest a progresszív korszak csúcsán lévő Amerikáról. A csillogással és feszültséggel teli Holtodiglan megeleveníti a megidézett karakterek sokaságát, a híres bostoni könyvkereskedőtől Charles Lauriaton és az úttörő építésznőtől, Theodate Pope-tól a gyászba veszett Woodrow Wilson elnökig, aki rettegett a kibontakozó háborútól, de az új szerelem lehetősége is rabul ejtette.

A megragadó és fontos Holtak ébredése megragadja egy olyan katasztrófa puszta drámaiságát és érzelmi erejét, amelynek intim részleteit és valódi értelmét a történelem már régóta homályban tartja.