Olvasói vélemények
Összegzés:Jim Crace *Halottnak lenni* című műve a halál egyedi és bonyolult feltárását mutatja be, két zoológus, Joseph és Celice hétköznapi életével szembeállítva. A bomlásukat és élettapasztalataikat részletező, váltakozó fejezeteken keresztül az elbeszélés a halandóság, a természet és az emberi kapcsolatok összetettségének témáit vizsgálja. Míg egyes olvasók lírainak és mélyrehatónak találják az írást, mások elszakadva érzik magukat a szereplőktől, életüket érdektelennek, a könyvet pedig kanyargósnak tartják.
Előnyök:A könyvet dicsérik a szépen kidolgozott prózája és a gondolatok mélysége miatt, amely éleslátó elmélkedéseket kínál a halálról és az életről. Az olvasók lebilincselőnek találják a tudományos és filozófiai meglátásokat, és sokan értékelik az egyedi szerkezetet, amely összefonja a szereplők múltját és jelenét. A szereplők mély érzelmeinek és kapcsolati dinamikájának feltárását is erősségként emelik ki.
Hátrányok:A kritikusok elégedetlenségüket fejezik ki a szereplőkkel kapcsolatban, unalmasnak és jellegtelennek írják le őket, ami akadályozza az érzelmi kötődést. A bomlás grafikus leírásai egyesek számára visszatetszőek lehetnek, és több olvasó szerint az elbeszélés tempója lassú, a tematikus feltárás pedig nem túl eredeti. Emellett egyes kritikusok úgy érzik, hogy a filozófiai elmélkedések inkább nagyképűnek, mintsem értelmesnek hatnak.
(168 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Being Dead
Könyv tartalma:
A Baritone-öböl homokdűnéin egy középkorú házaspár holtteste fekszik. Az ötvenes éveik közepén járó Celice és Joseph, akik több mint 30 éve házasok, visszatérnek a tengerpartra, ahol diákként találkoztak. Ehelyett egy tolvaj egy gránitdarabbal agyonveri őket. Holttestük egy héten át hever felfedezetlenül és rothadva, homokrákok, legyek és sirályok prédájaként. Mégis van valami megható a jelenetben, ahogy József keze könnyedén a felesége lába köré simul, és csendesen pihen; hús a húson; halott, de még nem távozott el.
A testük már elhalálozott, de bárki megállapíthatta - elég csak rájuk nézni -, hogy Joseph és Celice még mindig hűségesek egymáshoz. Mert amíg a férfi keze a nő lábszárát érintette, körbeölelte, úgy tűnt, hogy a házaspár elérte azt a békét, amit a világ megtagad, a kegyelem időszakát, amely még a gyilkossággal is dacol. Bárki, aki ott találta őket, ilyen gonoszul elcsúfítva, mégis kénytelen volt látni, hogy valami a szerelmükből túlélte a cellák halálát. A holttestek átadták magukat az időjárásnak és a földnek, de még mindig férfi és feleség voltak, akik csendesen pihentek; hús a húson; halottak, de még nem távoztak el.
Ettől a pillanattól kezdve a Halottnak lenni kevésbé a gyilkosságról, mint inkább a halálról szól. A váltakozó fejezetek óránként és kétóránként haladnak vissza az időben a gyilkosságtól. Ahogy az elbeszélés visszafelé halad, látjuk, ahogy Celice és Joseph meghozzák azokat az apró döntéseket a napjukkal kapcsolatban, amelyek kérlelhetetlenül a saját haláluk felé vezetik őket. Más fejezetekben az elbeszélés előre halad. Celice és Joseph vakáción vannak, és senkinek sem hiányoznak, amíg vissza nem térnek. Így telik el hat nap, mire megtalálják a holttestüket. Crace aprólékos részletességgel írja le a fokozatos visszatérésüket a szárazföldre a rákok, a madarak és a számos rovar segítségével, amelyek megtámadják a testet, és finoman és nem is olyan finoman előkészítik azt a halál porból porba fázisára.
