Signals of Distress

Olvasói vélemények

Jim Crace „Signals of Distress” című könyve vegyes kritikákat kapott, amelyek a szereplőkről, a történetről és a prózáról alkotott vélemények széles skáláját emelik ki. Míg sok olvasó nagyra értékeli Crace írói stílusát és azt, hogy képes élénk helyérzetet kelteni, a vélemények jelentősen eltérnek, amikor a főszereplő Aymer Smith-ről és az egész elbeszélésről van szó.

Crace prózáját sokan dicsérik szépségéért és kézügyességéért, sok kritikus szerint a leírások és a nyelvhasználat lenyűgöző. Az olvasók nagyra értékelik a történelmi kontextust, a karakterek fejlődését és a társadalmi változások feltárását. Számos kritika megjegyzi, hogy a helyszín és a kisvárosi élet ábrázolása mélyebbé teszi a történetet. Crace számos rajongója ezt a könyvet erős belépőnek ajánlja a műveihez.

A kritikusok gyakran találják Aymer Smith-t irritáló és egocentrikus főhősnek, ami megnehezíti a vele való kapcsolatot. Néhányan megemlítik, hogy a történet unalmasnak tűnik, vagy nem eléggé lekötő, és egyes olvasók úgy érzik, hogy semmi újat nem tudtak meg az elbeszélésből. Néhány kritika rámutat a tempó és a karakterek érdeklődésével kapcsolatos problémákra, egy kritikus pedig kifejezetten a könyv befejezésének egy tervezési hibája miatt érzett csalódottságot.

(22 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

1836.

november. Egy heves szélvihar partra sodor egy amerikai vitorláshajót az angol partoknál, megsebesít egy afrikai rabszolgát a fedélzet alatt, és végül 300 marhát és lármás amerikai matrózokat sodor egy nehéz sorsú halászfaluba.

Ugyanez a vihar egy gőzhajót sodor a kikötőbe, fedélzetén Aymer Smith-szel, a bolondos, jó szándékú ficsúrral, aki megfosztja a várost megélhetésétől, kiszabadítja az afrikai rabszolgát, és beláthatatlan, tragikomikus események egész sorát indítja el. Napjaink egyik legcsábítóbb és legmeglepőbb regényírója ismét egy gazdagon különös és hihető világot teremt, amely kísértetiesen hasonlít a miénkhez.