Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Voices in the Code: A Story about People, Their Values, and the Algorithm They Made
Az algoritmusok - a szoftverekbe írt szabályok - alakítják életünk kulcsfontosságú pillanatait: attól kezdve, hogy kit vesznek fel vagy vesznek fel a legjobb állami iskolákba, ki kerüljön börtönbe vagy kapjon szűkös állami juttatásokat. Ma a nagy téteket jelentő szoftvereket ritkán vizsgálják, de a kódjukkal erkölcsi kérdéseket is felvetnek: Melyik személy tulajdonságait szabad figyelembe venni egy álláspályázat részeként? Ki érdemel elsőbbséget a szűkös közforrásokhoz való hozzáférésben, legyenek azok iskolai helyek, lakhatás vagy gyógyszerek? Amikor valaki először jelenik meg a bíróságon, hogyan kell mérlegelni a szabadságát a másokra nézve esetlegesen jelentkező kockázatokkal szemben?
A politikai döntéshozók és a nyilvánosság gyakran találja az algoritmusokat bonyolultnak, átláthatatlannak és félelmetesnek - és csábító lehet úgy tenni, mintha a nehéz erkölcsi kérdésekre egyszerű technológiai válaszok lennének. Ez a megközelítés azonban a technikai szakértők kezében hagyja az erkölcsi mikrofont, és megakadályozza, hogy a technikai szakértelemmel nem rendelkező emberek hallassák hangjukat. Ma a politikai döntéshozók és a tudósok jobb módszereket keresnek arra, hogy megosszák a nagy tétekkel járó szoftverek erkölcsi döntéshozatalát - olyan ötleteket vizsgálnak, mint a nyilvánosság részvétele, az átláthatóság, az előrejelzés és az algoritmikus auditok. Ezeknek a technikáknak a használatára azonban kevés valós példa van.
A Voices in the Code című könyvében David G. Robinson tudós elmeséli, hogyan épített egy közösség egy élet-halál algoritmust viszonylag befogadó és elszámoltatható módon. 2004 és 2014 között a betegek, sebészek, klinikusok, adattudósok, köztisztviselők és szószólók sokszínű csoportja együttműködött és kompromisszumot kötött egy új transzplantációs párosító algoritmus - egy olyan rendszer - létrehozásában, amely az USA országos várólistáján szereplő egyes betegeknek ajánl fel donorvese-felajánlást.
A legfontosabb érdekelt felekkel készített interjúkra, kiadatlan archívumokra és széles körű tudományos irodalomra támaszkodva Robinson bemutatja, hogyan alakult ki és fejlődött ez az új veseelosztó rendszer az idők során, ahogy a résztvevők fokozatosan kialakítottak egy közös elképzelést arról, hogy mi lehetséges, és mi lenne igazságos. Robinson sok kritizálnivalót, de sok csodálatra méltót is talál ebben a történetben. Végső soron a részvétel, az átláthatóság, az előrejelzés és a nagy tétekkel működő szoftverek ellenőrzésének ígéretét és korlátait egyaránt szemlélteti. A könyv utolsó fejezete tanulságokat von le a technológia demokratikus és elszámoltatható módon történő kiépítéséért folytatott szélesebb körű küzdelemre vonatkozóan.
