Harcsa és mandala: Egy kétkerekű utazás Vietnam tájain és emlékezetén keresztül

Olvasói vélemények

A „Catfish and Mandala” kritikái egy olyan könyvről árulkodnak, amelyet gyakran az identitás, a kultúra és a vietnami tapasztalatok mély és költői feltárásának tekintenek egy vietnami-amerikai szerző szemszögéből. A személyes utazás, a családi dinamika és a bevándorlói tapasztalatok témái erősek, bár egyes olvasók az elbeszélés hitelességét és a szerző szimpátiáját kihívásnak tartják.

⬤ Jól megírt, költői elemekkel
⬤ egyedi nézőpontot nyújt a vietnami kultúráról
⬤ magával ragadó történetmesélés, amely váltakozik a személyes élmények és a szélesebb körű történelmi betekintések között
⬤ mélyreható elmélkedés az identitásról és a bevándorlói tapasztalatról
⬤ katartikusnak és elgondolkodtatónak írható le.

⬤ Néhány olvasó túlságosan pesszimistának tartja a szerző nézőpontját
⬤ kritikák a szerző szimpátiájával és vélt tudatlanságával kapcsolatban
⬤ vegyes vélemények az írás minőségéről, egyesek szaggatottnak tartják
⬤ aggályok a hitelességgel és az érzelmi mélységgel kapcsolatban
⬤ mások felszínes útirajznak tartják.

(239 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Catfish and Mandala: A Two-Wheeled Voyage Through the Landscape and Memory of Vietnam

Könyv tartalma:

A Kiriyama Pacific Rim könyvdíj nyertese

A New York Times Notable Book of the Year

A Whiting Writers' Award nyertese

A Seattle Post-Intelligencer az év legjobb könyve

A Catfish and Mandala egy amerikai odüsszeia története - egy szóló kerékpáros utazás a Csendes-óceánon át Vietnamba -, amelyet egy fiatal vietnami-amerikai férfi tesz, aki egyszerre keresi fogadott hazáját és elhagyott hazáját. A felfedezés egy évét felölelő, gyakran humoros útinaplóval egybefonódik a háború, a menekülés és végül a családi titkok emlékirata.

Andrew X. Pham Vietnamban született és Kaliforniában nőtt fel. Édesapja a vietkong hadifoglya volt; családja csónakosként érkezett Amerikába. Nővére öngyilkosságát követően Pham felmondott, eladta minden vagyonát, és egyéves kerékpáros utazásra indult, amely a mexikói sivatagon keresztül vezetett; egy ezer mérföldes körúton a dél-koreai Naritától a japán Kiotóig; majd öt hónap és 2357 mérföld után Saigonba, ahol a lebombázott sötétségben semmi ismerőset nem talál. Vietnamban japánnak vagy koreainak nézik honfitársai, kivéve persze a rokonai, akik kételkednek abban, hogy vietnámiként megvan benne a kitartás az út végigjárásához (Csak a nyugatiak képesek erre); az Egyesült Államokban pedig minden másnak tartják, csak nem amerikainak. Az elbeszélői érzékkel és szemet gyönyörködtető kalandvágyból megírt, vibráló, pikareszk memoár, a Harcsa és mandala a kulturális identitás felejthetetlen keresése.