Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Third Hand: Collaboration in Art from Conceptualism to Postmodernism
Könyv tartalma:
A magányos művész a művészettörténet kliséje, de még mindig meghatározza, hogyan gondolkodunk a művészet előállításáról.
Az 1960-as évek óta azonban számos művész megkérdőjelezte ezt a képet azzal, hogy hosszú távú együttműködésekbe kezdett, amelyek drámaian megváltoztatták a művészi identitás feltételeit. A The Third Hand című könyvében Charles Green a nemzetközi kortárs művészetben megvalósuló kollaboráció hosszan tartó kritikai vizsgálatát nyújtja, nyomon követve annak eredetét a konceptuális művészet 1960-as évekbeli fejlődésétől kezdve az olyan stiláris címkékig, mint a földművészet, a rendszerművészet, a testművészet és a performanszművészet.
Ebben a kritikus időszakban a művészek világszerte elkezdték tesztelni annak határait, hogy mi lehet a művészet, hogyan lehet létrehozni, és ki a művész. A kollaboráció e kérdések újragondolásának elsődleges módjaként jelent meg. Green az együttműködés három különböző típusát vizsgálja: a Joseph Kosuth, Ian Burn, Mel Ramsden és az Art & Language más tagjai által a hatvanas évek végén létrehozott, rendkívül bürokratikus identitást; a házasságon vagy életre szóló partnerségen alapuló szoros kapcsolatokat, mint amilyeneket a Boyle család, Anne és Patrick Poirier, Helen Mayer Harrison és Newton Harrison gyakoroltak; és a párokat - mint Christo és Jeanne-Claude, Gilbert és George, vagy Marina Abramovic és Ulay -, akik harmadik identitást alakítottak ki, szinte teljesen elfedve az egyes művészeket.
Green szerint ezek az együttműködések új, olykor szélsőséges szerzői modelleket eredményeztek, amelyek továbbra is meghatározzák a művészi identitásról való jelenlegi gondolkodást, és megvilágítják a posztmodern művészet eredetét, ezzel a XXI. századi művészet új genealógiáját sugallva.
