Harmadik személy: Az élet politikája és a személytelen filozófiája

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Third Person: Politics of Life and Philosophy of the Impersonal

Könyv tartalma:

Az emberi élet értékének megerősítésére irányuló minden filozófiai, etikai vagy politikai diskurzus a személyiség fogalmát tekinti nélkülözhetetlen kiindulópontnak. Ez ma még inkább igaz.

A bioetikában például a katolikus és a világi gondolkodók nem értenek egyet abban, hogy mi a személyiség és annak keletkezése, de abban mindenképpen egyetértenek, hogy az emberi élet döntő jelentőségű: az emberi élet csak akkor tekinthető érinthetetlennek, ha a személyiségen alapul. A jogi szférában is a szubjektív jogok élvezetét egyre inkább a személyiség minősítéséhez kötik, amely az egyetlen olyan eszköznek tűnik, amely képes áthidalni az ember és az állampolgár, a jog és az élet, valamint a lélek és a test között a nyugati civilizáció kezdeteinél megnyílt szakadékot. A könyvben megfogalmazott radikális és riasztó tézis az, hogy a személy fogalma nem képes áthidalni ezt a szakadékot, mert éppen ez az, ami ezt a szakadékot létrehozza.

Elsődleges hatása az, hogy mind az emberi fajban, mind az egyénben szétválasztja a sajátos értékkel felruházott, önkéntes, racionális részt és egy másik, tisztán biológiai részt, amelyet az előbbi az állat vagy a dolog alsóbbrendű dimenziójába taszít. A személy performatív erejével szemben, amelynek kettős eredete az ókori Rómáig és a kereszténységig vezethető vissza, Esposito a személytelen kategóriájáról való elmélkedésre invitálva folytatja feltűnően eredeti és innovatív filozófiai vizsgálódását: a harmadik személy, kivonva magát a személy kizáró mechanizmusából, az élőlény szerves egysége felé mutat.