Három gyűrű - Mese a száműzetésről, az elbeszélésről és a sorsról

Olvasói vélemények

Daniel Mendelsohn A Voice Above the Barbarism című könyve a görög és a héber történetmesélési stílus közötti ellentétet vizsgálja, miközben különböző irodalmi és történelmi utalásokat sző bele. Intellektuálisan kihívást jelentő, mégis kifizetődőnek tekinthető, mélyreható meglátásokat és új perspektívát kínál az irodalom és a történetmesélés terén.

A könyv szépen felépített, intellektuálisan ösztönző és kritikai meglátásokkal teli. Mendelsohnt dicsérik mélyreható ismereteiért, kultúrák közötti kapcsolataiért és az olvasók bevonásának képességéért. A recenzensek egyszerre találták lenyűgözőnek és tanulságosnak, megjegyezve, hogy megváltoztatja a szépirodalom és a filozófia szemléletét. Sokan ajánlották Mendelsohn korábbi műveinek elolvasását is a jobb kontextus érdekében.

Néhány olvasó sűrűnek és kimerítőnek találta a könyvet, megjegyezve, hogy kihívást jelenthet azok számára, akik nem ismerik az irodalmi fogalmakat, például a filológiát. A görög és héber irodalomra való hivatkozások nyomasztóak lehetnek, ami megnehezíti az alkalmi olvasók dolgát. Emellett néhányan úgy érezték, hogy a könyv elsősorban a tudományos közönség számára íródott, és nem annyira hozzáférhető a nagyközönség számára.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Three Rings - A Tale of Exile, Narrative and Fate

Könyv tartalma:

A 2020-as Prix du Meilleur Livre Etranger győztese, az év legjobb franciaországi külföldi könyvének járó díj.

„Meghökkentő” Sebastian Barry

„Egy remekmű” Ayad Akhtar

„Ez a kis könyv elgondolkodtató, humánus és gyönyörűen pontos.

Jonathan Lethem

Daniel Mendelsohn, a bestsellerszerző és kritikus ebben a műfajt meghazudtoló könyvében az életünk véletlenszerűsége és az általunk elmesélt történetek művészi volta közötti titokzatos összefüggéseket vizsgálja.

A memoárokat, életrajzokat, történelmet és irodalomkritikát ötvöző Három gyűrű három száműzött író történetét szövi egybe, akik a múlt klasszikusaihoz fordultak, hogy saját remekműveket alkossanak - olyan műveket, amelyek magának az elbeszélésnek a természetén töprengenek.

Erich Auerbach, a zsidó filológus, aki a hitleri Németországból menekülve Isztambulban írta meg a nyugati irodalomról szóló klasszikus tanulmányát, a Mimézist.

Francois Fenelon, a XVII. századi francia érsek, akinek az Odüsszeia zseniális folytatása, A Telemakhosz kalandjai - a Napkirály burkolt kritikája, amely száz éven át Európa legkelendőbb könyve volt - száműzetését eredményezte.

És az Angliába száműzött német író, W. G. Sebald, akinek jellegzetesen kanyargó elbeszélései az elmozdulás, a nosztalgia és az otthontól való elszakadás odüsszeuszi témáit járják körül.

A száműzetés és a művészi válság e történeteivel összefonódik Mendelsohn beszámolója arról, hogyan küzdött két saját könyvének megírása érdekében - egy holokausztról szóló családi saga és egy emlékirat az Odüsszeia olvasásáról idős édesapjával -, amelyeket az elnyomás és a vándorlás történetei kísértenek. Ahogy a Három gyűrű a meglepő végkifejlet felé halad, a csúcspontot jelentő felfedezés arról, hogy a három hős élete hogyan kapcsolódik össze határokon, nyelveken és évszázadokon átívelő módon, arra kényszeríti az olvasót, hogy újragondolja az elbeszélés és a történelem, a művészet és az élet közötti kapcsolatot.