Három szárny a Vörös Bárónak: Von Richthofen, stratégia, taktika és repülőgépek

Olvasói vélemények

A könyv részletes technikai elemzést nyújt a Fokker háromfedelű repülőgépről és annak az első világháborús légi harcokban betöltött szerepéről, elsősorban Manfred von Richthofenre összpontosítva, és betekintést nyújt a repülőgép tervezésébe és teljesítményébe. A könyv egyensúlyt teremt a technikai szempontok és a légi harc emberi elemei között, bár szűk fókusza és technikai mélysége miatt nem biztos, hogy minden olvasónak megfelel.

⬤ A háromfedelű repülőgép és annak tervezése mélyreható műszaki elemzése.
⬤ Egy hozzáértő repülőmérnök írta, ami növeli a hitelességet.
⬤ Világos magyarázatokat és betekintést nyújt a repülőgép mechanikájába és teljesítményébe.
⬤ Hatékonyan tárgyalja az első világháborús légi harcban részt vevő emberi tényezőt.
⬤ Hasznos grafikonokat, táblázatokat és illusztrációkat tartalmaz.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt Richthofen befolyásáról a háromfedelű repülőgép tervezésére.

⬤ Lehet, hogy túlságosan technikai jellegű az alkalmi olvasóknak vagy azoknak, akik nem rendelkeznek komoly repülési háttérrel.
⬤ A szűk, a háromfedelű repülőgépre való összpontosítás kihagyhatja a tágabb összefüggéseket.
⬤ Néhány magyarázat lehetne világosabb, különösen az összetett fogalmak tekintetében.
⬤ Több vizuális hivatkozás a különböző repülőgépmodellekre javíthatná az olvasói élményt.
⬤ Néhány kritikus szisztematikusabb magyarázatot kívánt a német repülési erőfeszítések bizonyos hiányosságairól.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Three Wings for the Red Baron: Von Richthofen, Strategy, Tactics and Airplanes

Könyv tartalma:

A Three Wings for the Red Baron (Három szárny a vörös bárónak) Manfred von Richthofen, a Német Birodalmi Légierő első számú vadászpilótájának karrierjét mutatja be az első világháború idején, és elmeséli híres háromszárnyú repülőgépének, a Fokker Triplane-nek a történetét. A jómódú földbirtokosok leszármazottjaként von Richthofen báró nem volt forradalmár.

Mégis, miközben igyekezett beilleszkedni társaihoz, gyakran a személyes logika által diktált új irányokba mozdult el. A lovassághoz képezték ki, de akkor váltott át a légi szolgálatra, amikor a géppuskák a lovas katonák sorsára ítélték: ha már meg kell halnia, az ne legyen értelmetlen halál. Mivel pilótaként le kellett küzdenie a műrepülő manőverekhez való tehetségtelenségét, a párbajt választotta példaképül: pilóta a pilóta ellen.

Megtanulta, hogy egy erős együléses géppel sokat lehet elérni egy alacsony teljesítményű és rosszul manőverező ellenséges kétülésessel szemben.

Ez lett Richthofen kedvelt harcmodora, ami rendkívüli győzelmek sorozatához vezetett. A teljesen műrepülő harc megjelenésével Richthofen kénytelen volt újragondolni a megközelítését.

Egy fürge brit Sopwith Triplane véletlenszerű megpillantása új választ követelt. Anthony Fokker szolgálataihoz folyamodott, hogy tervezzen egy konkurens német Triplane-t. Ez a gép, a Vörös Báró Háromszárnyúja vezetett végső győzelmeihez és halálához.

Halála nem volt egyértelmű. Perceken belül három különböző forrásból lőtték: Roy Brown vadászpilótától, több földi légvédelmi géppuskástól és számos gyalogsági lövésztől. Egyiküknek sikerült, de kinek? A rendelkezésre álló bizonyítékok friss vizsgálata azt sugallja, hogy az ismeretlen lövész lehetősége nagyobb figyelmet érdemel.

Bár nem meggyőző, sok aerodinamikai és valószínűségi érvelés a lövész verzió mellett szól. Furcsa módon a brit Sopwith, a francia SPAD, az amerikai Curtiss és az MIT alapos vizsgálata a háromlégcsövű tulajdonságairól kevés dicséretes dolgot tárt fel.

Ha valami, akkor a hat szárnyvég biztos jele volt a nagy légellenállásnak és az ennek megfelelő alacsony sebességnek. Érthetőnek tűnik, hogy a britek elutasították a koncepciót. Fokker kezében azonban a három szárny, amelyet a kövér szárnyprofilok és a kis tömegű kialakítás segített, kiváló manőverezőképességet biztosított.

Tervezési megközelítése teljes részletességgel szerepel a könyvben.

A Vörös Báró által alkalmazott különleges taktikák döntő szerepet játszottak a három szárny sikere szempontjából, különösen a sebességet háttérbe szorító és a mozgékonyságot hangsúlyozó taktikák. A könyvben található számos vázlat segíti a Vörös Báró harci taktikájának világossá tételét. A Vörös Báró három szárnya fontos hozzájárulás a Vörös Báró és az első világháborús légi harci taktika tanulmányozásához.