Harriett Frean élete és halála

Olvasói vélemények

May Sinclair „Harriett Frean élete és halála” című könyve vegyes kritikát kapott. Az olvasók megjegyezték, hogy a történetvezetés lebilincselő és érzelmi mélységű, míg egyesek hiányolták az elbeszélői stílust és a karakterek fejlődését. A novella a szerelem, a társadalmi korlátok és egy hajadon nő életének témáit járja körül a késő viktoriánus korszakban, ami sokaknak tetszett, mások azonban több tartalmat kívántak.

Magával ragadó és lebilincselő történetmesélés, jól megírt, erős érzelmi hatású, alapos jellemrajzok, és a novella képes gondolkodásra késztetni a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. Gyors olvasmány, amely a korabeli darabok és a tudatfolyamszerű elbeszélések rajongóinak tetszik.

Egyesek az elbeszélői stílust nehézkesnek, a karaktereket pedig gyenge, megváltó ívek nélkülinek találták. A hiányos kiadásokkal kapcsolatban aggályok merültek fel, a hiányzó fejezetek befolyásolják az olvasói élményt. Néhány kritikus úgy érezte, hogy a történet végül felejthető.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Life and Death of Harriett Frean

Könyv tartalma:

"Egy remekmű." -- Walter Allen.

A regény erkölcsi mese az önfeláldozásból fakadó szűkös és kiéhezett létről, egy viktoriánus nő fullasztó és csonka életét követi nyomon. A történet több mint egy elmaradott egyéniség esettörténete, aki a barátsághoz való hűséget választja a romantika csábítása helyett, a XIX. századi középosztálybeli társadalom értékrendjét és a jó modor álcája mögött megbúvó romboló erőt kritizálja.

May Sinclair (1863-1946) ma kevésbé ismert, mint kortársai, Virginia Woolf és Rebecca West, de az első világháborút megelőző években Anglia legkiválóbb regényírónőjének számított. További művei között szerepelnek novellák, filozófiai szövegek, a Bront nővérek életrajza és több verseskötet. A Harriett Frean élete és halála a tudatfolyamot és a hagyományos elbeszélést ötvöző mű a modernista technikák szerzőjének mesteri elsajátítását tükrözi.

"Ez a kis, tökéletes könyvgyöngyszem... kíméletlenül szemléli egy nő erkölcsi degenerációját, amint szíve védelmező keserűséggé keményedik." -- Jonathan Coe.