Olvasói vélemények
Összegzés:Hart Crane költészetét összetettségéről, szépségéről és érzelmi mélységéről ismerik, gyakran a modernizmus és a romantika keverékeként jellemzik. Az olvasók kihívást jelentő, de mégis kifizetődő műveit gazdag képi világgal és mély témákkal találják. Egyes kritikák azonban rámutatnak arra, hogy verseit nehéz megérteni további kontextus nélkül, és a különböző kiadásokban található bevezetőkkel kapcsolatban is vegyesek az érzések.
Előnyök:Crane költészetét bonyolult nyelvezete, élénk képi világa, érzelmi rezonanciája és olyan mély témák feltárása miatt ünneplik, mint a szerelem, az identitás és a modern táj. Sok olvasó értékeli műveinek költői szépségét és gondolati mélységét, intellektuálisan és érzelmileg is magával ragadónak találva azokat. Költészetének új kiadásait gyönyörű előadásmódjukról jegyzik.
Hátrányok:Crane költészetét gyakran nehezen olvashatónak és érthetőnek tartják, jelentős erőfeszítést és többszöri elolvasást igényel a jelentés megértése. Néhány olvasó úgy találta, hogy a bevezetők, különösen Harold Bloom bevezetője száraz és kevéssé informatív Crane életéről. Emellett egyes kiadásokból hiányozhatnak a megfelelő jegyzetek vagy kontextus, amelyek segíthetnének megérteni a műveiben található homályosabb utalásokat.
(29 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Complete Poems of Hart Crane
Könyv tartalma:
Ez a kiadás Harold Bloom új bevezetőjével tiszteleg a Fehér épületek (1926) és A híd (1930) látnokának századik születésnapja előtt. Hart Crane, a bámulatosan tehetséges és tragikusan végzetre vágyó író Shelley, Rimbaud és Lorca amerikai kortársa volt.
Az ohiói Garrettsville-ben 1899. július 21-én született Crane 1932. április 27-én halt meg a tengeren, nyilvánvalóan öngyilkosságot követett el.
Crane született költő volt, aki teljesen átadta magát művészetének, és megszenvedte egymással háborúzó szüleit, valamint a hosszú ideig tartó, kézről-szájra járó létet. Szenvedett homoszexuális költőként és szeretőként való őszinteségétől is, az amerikai élet egy olyan korszakában, amely nem volt szimpatikus szexuális irányultsága számára.
A sok kritikai félreértés és mellőzés ellenére Crane a saját korában és a mi időnkben is kiváló költői stílust ért el, amely sajátos, mégis az amerikai hagyományok középpontjában áll. Látomásos eposza, a The Bridge a legambiciózusabb és legteljesebb hosszú vers Walt Whitman Song of Myself című műve óta.
Marc Simon szövegét Hart Crane munkásságának leghitelesebb, rendelkezésünkre álló bemutatásaként fogadják el. Ehhez a százéves kiadáshoz Harold Bloom, aki még gyermekkorában Crane műveibe beleszeretve ismerkedett meg a költészettel, új bevezetővel járult hozzá.
