Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Hart Crane verseinek gyűjteménye, amely erős érzelmeket vált ki, és modernista témákat mutat be. Vegyes kritikákat kapott, egyes olvasók értékelik a versek szépségét és mélységét, míg mások kihívásnak vagy kevésbé magával ragadónak találják őket.
Előnyök:A verseket szépségük és intenzitásuk miatt dicsérik, erőteljes energiát és összetett képi világot mutatnak be, amely rezonál a modern amerikai tapasztalatokra. Allen Tate bevezetőjét is átgondoltnak és előrelátónak tartják.
Hátrányok:Egyes olvasók nehezen találják az írást, és bizonyos kritikák John Logan előszavát érik, amely szerint az személyes célokat szolgál. Emellett a versek összetettsége miatt zavarónak tűnhetnek, és megértésük jelentős erőfeszítést igényel.
(5 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Hart Crane első verseskötete, a három nagy gyűjteményének egyike, eredetileg 1926-ban jelent meg.
A Fehér épületek témái elvontak és metafizikaiak, de Crane asszociációi és képei az amerikai színtérről származnak. Eugene O'Neill írta: "Hart Crane versei mélyrehatóak és mélyrehatóak.
Új belátással és egyedülálló erővel tárja fel bennük a szépség misztikus alaphangjait, amelyek a szavakat a látomás kifejezésére mozgatják". "A zsenialitás olyan misztérium, amely ellenáll a reduktív elemzésnek, legyen az szociobiológiai, pszichológiai vagy történelmi. Miltonhoz, Pope-hoz és Tennysonhoz hasonlóan az ifjú Crane már kamaszkora előtt felszentelt költő volt." - Harold Bloom "Crane versei annyira különböznek más kortárs amerikai költőkétől, mint egyik fém a másiktól.
Ez az ember misztikus alkotó: azon költők csoportjába tartozik, akik inkább megteremtik, mintsem elrendezik a világukat, és akik isteni önkényességgel használják társaik nyelvezetét, hogy saját látásmódjukat modellezzék." - The New Republic "Egyetlen, megragadó és fényes minőségű sorokban és egész versekben Mr. Crane megmutatja, hogy eredetisége mélyreható." -- Times Literary Supplement "A sorszerkezet önmagában is olyan gyönyörű, a képek olyan élénken megálmodottak, és a költészet általános aurája olyan kitörölhetetlenül érezhető, hogy az intelligens olvasó élvezetesen mozog az áthatolhatatlan árnyalatok között." -- New York Times "A költészet általános aurája olyan kitörölhetetlenül érezhető, hogy az intelligens olvasó élvezettel mozog az áthatolhatatlan árnyalatok között." -- New York Times
