Értékelés:
Andrei Shleifer „Hatástalan piacok” című könyve átfogó bevezetés a viselkedési pénzügyekbe, amely a befektetői érzelmek és a piaci hatástalanságok szerepének megvitatásával megkérdőjelezi a hatékony piac hipotézisét (EMH). Bár a könyvet dicsérik szigorú, mégis közérthető írásmódja miatt, kritikák is érik a gyakorlati példák hiánya és a matematikai modellekre való nagyfokú támaszkodás miatt. Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv csak a felszínt karcolja a viselkedési pénzügyi koncepciókat.
Előnyök:⬤ Kiváló ellenpontja az EMH-nak, így hasznos az MBA-hallgatók és a pénzügyek iránt érdeklődők számára.
⬤ Szigorúan megírt, de könnyen olvasható, lehetővé téve az anyag megértését azok számára is, akik nem rendelkeznek kiterjedt pénzügyi háttérrel.
⬤ Világosan bemutatja az érveket és a következtetéseket, így értékes a pénzügyi szakemberek számára.
⬤ Jól szervezett és átgondolt szintézise a viselkedési pénzügyi elveknek.
⬤ A pénzügyek egy gyorsan fejlődő területének szilárd bevezetőjeként ajánlott.
⬤ Néhány olvasó kevésbé találta érdekesnek vagy magával ragadónak a tudományos szakzsargon és a matematikai modellekre való összpontosítás miatt.
⬤ Kritika érte, hogy nem nyújt átfogó feltárást a viselkedési pénzügyekről, és hiányoznak belőle a gyakorlati példák.
⬤ Az érvek egyes aspektusait nem tartják meggyőzőnek vagy mélyebb magyarázatra szorulónak.
⬤ Nem ideális a közgazdasági vagy pénzügyi előismeretekkel nem rendelkező kezdők számára.
(26 olvasói vélemény alapján)
Inefficient Markets: An Introduction to Behavioral Finance
A hatékony piacok hipotézise közel harminc éve a pénzügyek központi tétele.
Azt állítja, hogy a pénzügyi piacokon az értékpapíráraknak meg kell egyezniük az alapértékekkel, vagy azért, mert minden befektető racionális, vagy azért, mert az arbitrázs kiküszöböli az árképzési anomáliákat. Ez a könyv a pénzügyi piacok tanulmányozásának egy alternatív megközelítését ismerteti: a viselkedési pénzügyeket.
Ez a megközelítés abból a megfigyelésből indul ki, hogy a befektetők racionalitására és a tökéletes arbitrázsra vonatkozó feltételezéseknek mind a pszichológiai, mind az intézményi bizonyítékok elsöprő mértékben ellentmondanak. A tényleges pénzügyi piacokon a nem teljesen racionális befektetők olyan arbitrázsvállalókkal szemben kereskednek, akiknek erőforrásait a kockázatkerülés, a rövid horizont és az ügynöki problémák korlátozzák. A könyv ilyen piacok modelljeit mutatja be.
Ezek a modellek pontosabban magyarázzák a rendelkezésre álló pénzügyi adatokat, mint a hatékony piacok hipotézise, és új előrejelzéseket adnak az értékpapírárakra vonatkozóan. A könyv a viselkedési pénzügyekkel kapcsolatos kutatások összegzésével és bővítésével új elméleti és empirikus alapot teremt a valós piacok gazdasági elemzéséhez.
