Hateland: Egy hosszú, kemény pillantás Amerika szélsőséges szívére

Olvasói vélemények

A „Hateland: A Long, Hard Look at America's Extremist Heart” című könyvében Daryl Johnson nyugtalanító betekintést nyújt a szélsőségesség és a belföldi terrorizmus amerikai térnyerésébe, megvizsgálva a közösségi média, a politikai polarizáció és a történelmi összefüggések szerepét. Bár a könyvet alapos elemzéséért és meggyőző érveléséért dicsérték, egyes olvasók szerint ismétlődő, túlságosan részletes és elfogult a fókusza.

⬤ Elgondolkodtató és informatív, fontos társadalmi kérdésekre világít rá.
⬤ A belföldi terrorizmus térnyerésének és a közösségi média befolyásának részletes vizsgálata.
⬤ Értékes történelmi kontextust és betekintést nyújt a gyűlöletcsoportok dinamikájába.
⬤ Kihívja az olvasókat, hogy szembesüljenek a szélsőségességgel kapcsolatos kényelmetlen igazságokkal.
⬤ Magával ragadó és közérthető módon íródott.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv ismétlődő és túlságosan részletgazdag.
⬤ Kritika a vélt elfogultsággal kapcsolatban, különösen a jobboldali szélsőségesség hangsúlyozása más formákkal szemben.
⬤ Többször említik a különböző csoportok közötti hamis egyenértékűségeket, ami zavart okoz.
⬤ A kronológiai szerkezetet kritika érte, mivel rendezetlen és nehezen követhető.
⬤ Néhány olvasó úgy vélekedett, hogy a könyv túl nyomasztó vagy lehangoló lehet ahhoz, hogy egy ülésben elolvassák.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hateland: A Long, Hard Look at America's Extremist Heart

Könyv tartalma:

Amerika egy olyan ország, ahol a szélsőségek már nem az ország árnyékos peremvidékéhez tartoznak, hanem kényelmesen léteznek a nemzeti főáramban.

Erre a riasztó következtetésre jutott Daryl Johnson hírszerzési elemző, a hazai szélsőségek szakértője, aki több mint huszonöt éves tapasztalattal rendelkezik a radikalizálódott csoportok nyomon követésében az amerikai kormány számára. Ebben a könyvben Johnson az amerikai gyűlölet és radikalizálódás gyorsan terjedő formáit boncolgatja, beleértve a fehér nacionalistákat, a kormányellenes milíciákat, az antifasisztákat (Antifa), a militáns fekete nacionalistákat és a szélsőséges iszlám csoportokat.

A szerző egy tömör modellt dolgoz ki, amely elmagyarázza, hogy a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali szélsőségesek hogyan használják ugyanazokat a technikákat az egyének toborzására és radikalizálására, hogy erőszakos elkövetőkké váljanak. Megvizsgálja azokat a politikai erőket is, amelyek táplálják ezt a fenyegetést, és megakadályozták az amerikai kormányt abban, hogy megfelelően azonosítsa és ellenintézkedéseket dolgozzon ki a fenyegetés kezelésére, beleértve az iszlám terrorizmusra való aránytalan összpontosítást. Johnson a deradikalizálódás egyéni történeteinek elbeszélésével zárja, amelyek mindegyike a korábban szélsőséges meggyőződések személyes átértékelésének eredménye volt.

Több forrást javasol állami és szövetségi szinten a radikális mozgalmak elleni küzdelemre, és nagyobb kommunikációt és koordinációt sürget a bűnüldöző szervek között. Az Amerikát túszul ejtő, egyre növekvő fenyegetés mélyreható elemzése éles fényt vet az amerikai társadalom legsötétebb szegmenseire, és gyakorlati eszközöket kínál az erőszakos fenyegetésekkel szembeni fellépéshez.