Értékelés:
A könyv a háború utáni Japán lenyűgöző kultúrtörténete, amely a hazatért veteránok filmekben, irodalomban és tömegmédiában való ábrázolására összpontosít. Betekintést nyújt a „háború befejezésének” meghirdetésének szociológiai következményeibe, és megvizsgálja a későn visszatért veteránok tapasztalatait. Néhány olvasó azonban csalódott a tartalomban, mivel több első kézből származó beszámolót várt a hazatérő katonákról.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző kultúrtörténeti elemzés
⬤ éleslátó tanulmány a veteránok ábrázolásáról
⬤ alkalmazható tanulságok a modern nemzetállamok számára
⬤ a háború utáni japán társadalom egy különleges aspektusára összpontosít.
Néhány olvasó úgy találja, hogy a tartalomból hiányoznak a katonák személyes történetei; a könyv korai részei nem feltétlenül felelnek meg az elbeszélői elkötelezettséggel kapcsolatos elvárásoknak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Homecomings: The Belated Return of Japan's Lost Soldiers
Nem sokkal a második világháború vége után a tengerentúlra kiküldött közel 7 millió japán civil és katona nagy része hazatért. Az újjáépítésre való felhívást követve ezek a veteránok segítettek Japán újjáépítésében, és élvezték a szolgálatukról szóló népszerűsített beszámolókat.
Azok számára, akiknek hosszabb ideig tartott a hazatérés, például a szibériai munkatáborokban fogva tartott hadifoglyok és a dél-csendes-óceáni szigetek dzsungelében éveken át bujkáló harcosok számára nehezebb volt a hazatérés. Nemzetük nélkülük is továbblépett, és nehezteltek a megalázó, traumatizáló vereség emlékére. A Hazatérések ezeknek a későn hazatérő japán katonáknak a történetét meséli el, és azt a küzdelmüket, hogy beilleszkedjenek az újonnan békés és virágzó társadalomba.
Egyesek sikeresebbek voltak, mint mások, de mindannyian közös kulturális terepet jelöltek ki, amelyet alapvetően a korábbi visszatérőkről szóló médiareprezentációk alakítottak. Japán e népszerű képeken keresztül határozta meg újra nemzetét.
Yoshikuni Igarashi azt vizsgálja, hogy a japán társadalom mit fogadott el és mit utasított el, ami megnehezítette a háború utáni konszenzus meghatározását, és meghosszabbította a háború élményét mind a japán katonák, mind a nemzet számára. Megkérdőjelezi Japán felépülésének háború utáni narratíváját, és feltárja a mélyebb, finomabb károkat, amelyeket egy olyan ország szenvedett el, amely csak későn szembesült a veszteség következményeivel.
