Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Mountain Amnesia
A Mountain Amnesia című kötetben Thompson versei egy új világot - és önmagát - építik újra a pusztulás és a veszteség nyomán. A vidéki Appalache tájképének hatására ezek a versek egy olyan természetet ábrázolnak, amely könyörtelenül dolgozik saját eltűnésén a túlélésért.
A pusztuló növények és állati maradványok ugyanabban a világban találhatók, mint a virágzás küszöbén álló rámpák és harangvirágok. Ezek a versek nem csillapítják vagy leplezik a halál elkerülhetetlenségét, hanem inkább arra használják ezt a tudást, hogy kapcsolatot keressenek és értelmet adjanak: "milyen kevés és mégis / milyen sokat számít a halottak számbavétele". A Mountain Amnesia a pusztuláson keresztül keresi az utat, a pusztulást arra használja, hogy utat törjön az újrakezdésnek; vagy, ahogy Thompson írja, "az elmúlás fájdalmas, virágos virágzásának".
Ez a gyűjtemény a túlélés és az ellenálló képesség tanúsága, és az állati találkozások - a magányos róka, az összehajtott őzike, a visszatérő bálna, a felbukkanó poloskák - új mítoszokká válnak az út során. A Mountain Amnesia azt a kérdést is feltárja, hogy mennyire függünk mások életétől és tetteitől.
Mit jelent számonkérni és felelősséget vállalni a körülöttünk élőkért? Hogyan vagyunk belekeveredve mások bűneibe? Mit tehetünk az esetek után? A gyűjtemény versei a megismerés és a látás határait vizsgálják, és azt, hogy miként válunk megismerhetővé és láthatóvá: "A világtól kérem a kötését /az értelemnek". A Hegyi amnézia egyszerre üldözi és adja át magát a megismerés ezen határainak, szűkítve a köztünk és mások között húzódó hatalmas távolságokat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)