Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Hemingway and the Black Renaissance
A Gary Edward Holcomb és Charles Scruggs által szerkesztett Hemingway és a fekete reneszánsz egy feltűnően elhanyagolt témát vizsgál: Hemingway széles körű hatását az írókra a harlemi reneszánsztól napjainkig. A fekete írók - Ralph Ellison, James Baldwin, Langston Hughes, Claude McKay, Wallace Thurman, Chester Himes, Alex la Guma, Derek Walcott, Gayl Jones és mások - szemmel láthatóan nagy hatással voltak Hemingwayre.
Ez az inspiráció kiterjed a stílustól, Hemingway minimalista művészetétől kezdve az elszigeteltség és magány témáin át az expatriáltak dilemmájáig és a háborús időkben való élet félelmetes élményéig. A kapcsolat mindazonáltal nem volt egyoldalú, mint például Jean Toomer 1923-as hibrid, novellaciklusa, a Cane, amely hatással volt Hemingway 1925-ös, kollázsszerű In Our Time című művére. Hemingway hatásához hasonlóan fontos a Hemingway és a legfontosabb fekete írók közötti összetett intertextualitás, a többoldalú beszélgetés.
A fekete írók Hemingwayt dicsérő sokféle dicsérete valójában azt jelzi, hogy a fehér szerző prózája ugyanabból az intenzíven amerikai aggodalomból fakad, amelyből saját írásaik is formálódnak: a társadalmi elidegenedéssel, pszichológiai erőszakkal és lelki kiábrándulással szembesülő emberi szubjektum integritásáról. Ennek az irodalmi rokonságnak a megértése végső soron nemcsak Hemingway ösztönzőinek a megbecsülését indítja el, hanem a Hemingway írói munkásságának középpontjában rejlő, kitartó fekete jelenlét érzékelését is.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)