The Education of Henry Adams
Sok nagy művésznek voltak legalább időnként kétségei a saját képességeivel kapcsolatban. De A Henry Adams nevelése bizonyára azon kevés remekművek egyike, amely közvetlenül egy tomboló kisebbrendűségi komplexusból fakad.
A szerzőnek, az biztos, nagyobb cipőben kellett járnia, mint legtöbbünknek. Nagyapja és dédapja is amerikai elnök volt. Apja, aki viszonylag alulteljesítő volt, a kongresszus tagjaként és a Szent Jakab-udvar nagyköveteként kaparta össze magát.
De az 1838-ban Bostonban született ifjú Henrynek az volt a sorsa, hogy nemzetének történelmében sétálószerepet játsszon - és úgy tűnt, ennek már kamaszkorától kezdve riasztóan tudatában volt.
A szerző ugyanis nem tudott felnőni magasztos őseihez, és nem is tudta őket poros ereklyéknek tekinteni - végül is ő is egy Adams volt, akit ugyanabból a 18. századi agyagból formáltak.
Henry a polgárháború konfliktusai alatt végig a pálya szélén ült, apja magántitkáraként szolgált, és aggodalmasan lavírozott az angol társadalom aknamezőin. Ezután hazatért, és hosszú karriert futott be újságíróként, történészként, regényíróként és a politikai folyamatok periférikus résztvevőjeként - egyfajta szócsöveként annak, ami megmaradt az új-angliai lelkiismeretből. A saját mércéje szerint nem volt kudarcos.
A puding bizonyítéka pedig maga The Education of Henry Adams, amely az amerikai irodalom legkülönösebb és legfelvilágosultabb könyvei közé tartozik. Adams könyve briliáns beszámoló arról, hogyan alakult ki saját érzékenysége. Az önéletrajz, amely megjelenése pillanatától fogva irodalmi mérföldkőnek számított, pontosan azt a díjat adományozza szerzőjének, amelyről úgy érezte, hogy mindig is elmaradt tőle: a sikert.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)