Mont-Saint-Michel és Chartres

Olvasói vélemények

A kritikák a Henry Adams „Mont-Saint-Michel és Chartres” című művéről alkotott vélemények változatos skáláját mutatják be, kiemelve a mű történelmi és filozófiai mélységét, miközben egyes kiadásokat kritizálnak a rossz minőség és olvashatóság miatt. A könyvet nagyra értékelik szubjektivitása és a középkori építészet és kultúra mélyreható feltárása miatt, de kritika is éri száraz hangvétele és részletes, olykor nyomasztó prózája miatt.

A könyv mély betekintést nyújt a középkori történelembe és építészetbe. Szubjektivitása és személyes hangvétele a szerző hátterét ismerők számára is vonzóvá teszi. Sok olvasó elgondolkodtatónak, meghatónak és szépen megírtnak találja. Átfogó képet nyújt a kor kulturális és filozófiai kontextusáról, ami gazdagítja az olvasó megértését.

Több kiadás szenved a rossz tipográfiától és elrendezéstől, ami megnehezíti az olvasást. A próza száraz és túlságosan részletes lehet, ami azt kívánja meg az olvasótól, hogy kis darabokban eméssze meg. Egyes kiadásokból hiányoznak az olyan alapvető anyagok, mint a tárgymutató vagy az előszó, ami az olvasók körében frusztrációhoz vezet. Az európai történelmet nem ismerők számára kihívást jelenthet a könyv követése.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Mont-Saint-Michel and Chartres

Könyv tartalma:

Az olvasó és az író, a fiú és az apa kapcsolata Erzsébet királynő idejében talán létezett, de túlságosan is szoros ahhoz, hogy a miénkben igaz legyen. A legtöbb, amit egy író most az olvasóitól remélhet, hogy beleegyeznek abba, hogy unokaöccsüknek tekintsék magukat, és még így is csak többé-kevésbé udvarias elutasításra számíthatna legtöbbjük részéről.

Sőt, ha elért volna egy bizonyos kort, megfigyelhette volna, hogy az unokaöccsök, mint társadalmi osztály, már egyáltalán nem olvasnak, és hogy csak egyetlen ismert esetet jegyeztek fel olyan unokaöccsről, aki a nagybátyját olvasta. A kivétel inkább a szabályt támasztja alá, hiszen ennek előállításához egy Macaulay kellett, a feljegyzéséhez pedig két kötet. Végül a metrum nem engedi meg.

Nem mondhatjuk: "Aki olvas engem, ha már hamvaimban vagyok, az unokaöcsém a kívánságokban. "