Hirosima: Három tanú

Olvasói vélemények

A könyv három olyan szerzők első kézből származó beszámolójának antológiája, akik átélték Hirosima atombombázását. Két prózai elbeszélést és egy verseskötetet tartalmaz, amelyek mély betekintést nyújtanak az esemény borzalmaiba és utóhatásába. Bár az egyik verses művet kritika érte, a prózai beszámolókat lenyűgözőnek és hatásosnak írják le, így a könyv nélkülözhetetlen a nukleáris háborúról szóló vitákhoz.

A prózai elbeszéléseket nagyra értékelik lebilincselő történetvezetésük és érzelmi mélységük miatt. A fordító által adott bevezetők és kiegészítő anyagok fokozzák az olvasók történelmi összefüggések megértését. A könyvet az olvasók számára átformálónak és oktatási célokra alkalmasnak tartják.

Az antológiában szereplő verseket kevésbé tartják magával ragadónak, és kritika érte a fordítási problémák és a következtetések sürgető volta miatt. Az egyik elbeszélésről megjegyezték, hogy stilisztikai választásai (a nézőpontok váltakozása) miatt kínosak, és nem minden darabot tartanak egyformán értékesnek, különösen a verseket a prózához képest.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hiroshima: Three Witnesses

Könyv tartalma:

Megkereslek, ajkaimat a gyöngéd füledre tapasztom, és elmondom neked..... Elmondom neked az igazi történetet, esküszöm, hogy elmondom. -a Toge Sankichi által írt Kicsi Egyből.

Három neves japán író - Hara Tamiki, Ota Yoko és Toge Sankichi - túlélte Hirosima atombombázását, hogy aztán egy megdöbbentő terhet vegyen magára: tanúja legyen a végső borzalomnak. 1945 és 1952 között prózában és versben ők publikálták az elsőszámú, első személyű beszámolókat az atombombáról. Negyvenöt év telt el 1945. augusztus 6-a óta, mégis ez a kötet tartalmazza Hara Nyári virágok című művének első teljes angol fordítását, Ota Hullák városa című művének első angol fordítását, valamint Toge Az atombomba versei című művének új fordítását. Egyetlen olvasó sem fog változatlanul távozni e művek olvasásából. Hara, Ota és Toge politikájukban, írásművészetükben, élet- és halálstílusukban különböznek egymástól, de abban hasonlítanak, hogy kényszert éreztek arra, hogy írásban rögzítsék, amit átéltek. Augusztus 6-án negyvennyolc órával azelőtt, hogy a városból a Hirosimától nyugatra fekvő hegyekbe menekült volna, Hara ezt a feljegyzést jegyezte le: Csodával határos módon sértetlenül; az ég akarata kell, hogy legyen, hogy túléljem és beszámoljak a történtekről. Ota feljegyezte saját megjegyzéseit féltestvérének, miközben egy holttestekkel teli utcán sétáltak: Kétféle szemmel nézem - az emberi szemmel és az írói szemmel.

És Toge fentebb idézett emlékezetes szavai egy olyan gyermekhez intézett versből származnak, akinek apja a Csendes-óceán déli részén esett el, és akinek anyja augusztus 6-án halt meg - ki mesélne erről a napról? E három szerző művei annyit közvetítenek a valós történetből, amennyit szavakba lehet önteni.