Faith, Reason, and Theosis
A teózis kétféleképpen formálja a kortárs ortodox teológiát, pozitív és negatív értelemben. Pozitív értelemben a kortárs ortodox teológusok a teológia különböző aspektusait koherens egésszé összekötő fonallá tették az ortodox teológiában is a patrisztikus szövegek értelmezését, amely a huszadik században reneszánszát élte az ortodox teológiában is.
Negatív értelemben a kortárs teológusok a teózist diadalmaskodó bunkósbotként használták a katolikus és protestáns keresztények leütésére, azt állítva, hogy azok elutasították a teózist a keresztény élet racionalista vagy fideista megközelítése javára. Az ebben a kötetben összegyűjtött esszék túllépnek ezen a kelet-nyugati megosztottságon, és a hit, az értelem és a teózis kapcsolatát vizsgálják ortodox, katolikus és protestáns nézőpontokból. A különböző témák, mint például a természet-kegyelem vita és a filozófia és a teológia viszonya, olyan különböző gondolkodókkal való foglalkozás révén kerülnek terítékre, mint Aquinói Tamás, John Wesley, Meister Eckhart, Dionüsziosz Areopagita, Szimeon az új teológus, Panajiotisz Nellasz, Vlagyimir Loszkij, Luther Márton, Martin Heidegger, Szergej Bulgakov, Keresztes János, Delores Williams, Pontusi Evagriosz és Hans Urs von Balthasar.
A kötet esszéi a teózisról való aktuális gondolkodásban helyezkednek el, amely a különbségek áradata közepette egy közös, bár minimalista megerősítésből áll. A kötet szerzői hozzájárulnak ahhoz a teológiatörténeti feladathoz, hogy bonyolítsák a kortárs ortodox narratívát, de folytatják a teózisról való gondolkodás "teológiai teljesítményét" is, hogy minden keresztény hagyományt kihívás elé állítsanak a teózisról alkotott felfogásuk nyújtására és megváltoztatására még az Isten életében való részvétel ajándékának ökumenikus ünneplése közepette is.
