Hitler előháborúja: A Norvégiáért vívott csata, 1940

Olvasói vélemények

Henrik O. Lunde Hitler megelőző háborúja című könyve részletesen vizsgálja Norvégia második világháborús német invázióját, elsősorban a Narvik körüli harcokra összpontosítva. A könyv alaposan kutatott, és rengeteg információt kínál, így különösen értékes a hadtörténészek és a rajongók számára. Túlzott részletessége és technikai elbeszélése azonban az általános olvasók számára nyomasztó lehet, gyakran hiányoznak belőle az emberi elemek és a koherens folyam.

⬤ Kimerítő kutatás, amely a norvég hadjárat számos részletére és nézőpontjára kiterjed.
⬤ Átfogó képet nyújt a németek és a szövetségesek katonai stratégiáiról és hibáiról.
⬤ A kevésbé ismert második világháborús konfliktusok iránt érdeklődő hadtörténelem-rajongók számára is lebilincselő.
⬤ Jól illusztrálja a harcokat megelőző politikai és katonai manővereket.
⬤ Jól szervezett bibliográfia és bőséges térképek (bár rosszul elhelyezve).

⬤ Túlságosan részletes és technikai jellegű, ami csökkentheti az alkalmi olvasók érdeklődését.
⬤ Egyes területek, mint például a légi és a haditengerészeti szempontok, a szárazföldi csatákra való összpontosításhoz képest elégtelenül vannak tárgyalva.
⬤ A személyes elbeszélések és az érzelmi elkötelezettség hiánya miatt száraznak tűnhet.
⬤ Nehéz megérteni a földrajzi kontextushoz tartozó kísérőtérképek nélkül.
⬤ Néhány ténybeli pontatlanság a norvég légierő részleteivel kapcsolatban.

(54 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hitler's Pre-Emptive War: The Battle for Norway, 1940

Könyv tartalma:

Ez a könyv a második világháborúban gyakran figyelmen kívül hagyott norvégiai hadjáratot írja le - a csaták bonyolult sorozatát, amelyben Hitler túljátszotta Churchillt, hogy biztosítsa a Harmadik Birodalom számára létfontosságú nyersanyagforrást. Miután Hitler meghódította Lengyelországot, és még mindig finomhangolta Franciaország elleni terveit, a britek elkezdték gyakorolni az ellenőrzést a semleges Norvégia partvidéke felett, ami azzal fenyegetett, hogy elvágja Németország Svédországba vezető vasércvezetékét, és kezdettől fogva háttérbe szorítja a kontinensen való hegemóniáját.

A németek szédítő támadássorozattal válaszoltak, a modern hadviselés minden, az előző generációban kifejlesztett eszközét bevetve. Légi úton szállított gyalogság, hegyi csapatok és ejtőernyősök indultak északra, elfoglalva a norvég erősségeket, miközben megelőzték a nagyobb, de nehézkesebb szövetséges egységeket. A német haditengerészet is hajóra szállt, és brutális verést kapott a britektől, miközben áldozatos munkájával biztosította, hogy a kulcsfontosságú kikötőket nyitva lehessen tartani az utánpótlás számára.

Miközben zuhanóbombázók szálltak a fejük fölött, kis létszámú, de elit német egységek átkeltek a tiltott terepen, hogy rajtaütésszerűen támadjanak a szárazföld belsejébe igyekvő szövetséges egységekre. Narviknál mintegy 6000 német katona harcolt 20 000 francia és brit ellen, míg végül a szövetségesek visszavonulásra kényszerültek a Franciaországban akkoriban kezdődött nagy katasztrófa miatt.

Henrik Lunde, egy norvég származású és egykori U.S. különleges műveleti ezredes, az eddigi legobjektívebb beszámolót írta arról a hadjáratról, amelyben a 20.

századi katonai innováció megtalálta első termékeny játékterét.