Hogyan gondolkodjunk úgy, mint egy neandervölgyi

Olvasói vélemények

Thomas Wynn és Frederick L. Coolidge „Hogyan gondolkodjunk úgy, mint egy neandervölgyi” című könyve a neandervölgyiek kognitív képességeit és társadalmi életét igyekszik feltárni a régészeti bizonyítékok, a pszichológia és a spekulatív érvelés ötvözésével. Bár a könyv lenyűgöző betekintést nyújt a neandervölgyiek életébe, a szerzők korlátozott adatokra támaszkodnak, ami ellentmondásos következtetésekhez vezet.

A könyv magával ragadó és közérthető, hatékonyan ötvözi a humort a komoly elemzéssel. Az olvasók nagyra értékelik a neandervölgyiekkel kapcsolatos új nézőpontját, amely szerint a neandervölgyiek sokkal összetettebbek voltak, mint korábban gondolták. Az interdiszciplináris megközelítés, amely egyesíti az antropológiát és a pszichológiát, lebilincselő elbeszélést nyújt. Az emberi megismerésről és az evolúcióról való gondolkodásra is ösztönöz, így a kötet az alkalmi olvasók és a tudományos közönség számára egyaránt alkalmas.

A kritikusok rámutatnak arra, hogy a könyv nagymértékben támaszkodik a spekulációkra, korlátozott bizonyítékok mellett, ami potenciálisan megalapozatlan következtetésekhez vezet. Néhány konkrét állítást, mint például a nemi alapú munkamegosztás hiányát, gyengén alátámasztottnak tartanak. Egyes olvasók úgy találták, hogy a szerzők feltételezései túlzóak, a kötetlen hangnem pedig esetleg aláássa a könyv tudományos hitelességét.

(34 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Think Like a Neandertal

Könyv tartalma:

Számos könyv, film, sőt még tévéreklám is készült már a neandervölgyiekről - némelyik komoly, némelyik komikus. De milyen lehetett valójában neandervölgyinek lenni? Miben hasonlított vagy különbözött az életük a miénkhez?

A Hogyan gondolkodjunk úgy, mint egy neandervölgyi, Thomas Wynn régész és Frederick L. Coolidge pszichológus összefog, hogy a legfrissebb fosszilis és régészeti leletekre támaszkodva briliáns beszámolót adjon a neandervölgyiek szellemi életéről. Sőt, egyes neandervölgyi maradványok nem fosszilizálódtak, ami lehetővé tette a tudósok számára, hogy génjeikből mintákat nyerjenek - az egyik példányban megtalálható volt a vörös haj génje, és ami még provokatívabb, mindegyikben megtalálható volt a FOXP2 nevű gén, amelyről úgy gondolják, hogy a beszéddel áll összefüggésben. Tekintettel az arcuk és a miénk közötti különbségekre, a hangjuk valószínűleg egy kicsit másképp szólt, és a mássalhangzók és magánhangzók skálája is más lehetett, amit elő tudtak állítani. De tudtak beszélni, és nagy (talán hatalmas) szókincsük volt - helyekre, útvonalakra, technikákra, személyekre és érzelmekre vonatkozó szavak. A kőeszközök és lakóhelyek kiterjedt régészeti maradványai (és igen, gyakran éltek barlangokban) arra utalnak, hogy a neandervölgyiek összetett technikai eljárásokra támaszkodtak, és életük nagy részét kis családi csoportokban töltötték. A szerzők szűrik a bizonyítékokat arra, hogy a neandervölgyieknek szimbolikus kultúrájuk volt - megvizsgálva a holttestekkel való bánásmódjukat, a tűz használatát és a test lehetséges színezését -, és arra a következtetésre jutnak, hogy valószínűleg nem volt érzékük a természetfelettihez. A könyv feltárja életük brutális jellegét, különösen Északnyugat-Európában, ahol lándzsás férfiak és nők együtt vadásztak mamutokra és gyapjas orrszarvúakra.

Fájdalomtűrőek voltak, nagy valószínűséggel hallgatagok, és nem könnyű őket felizgatni.

Wynn és Coolidge szemet gyönyörködtető portrét nyújtanak a neandervölgyiekről, figyelemre méltó képet festve e régen eltűnt emberekről, és közben betekintést nyújtanak saját elménkbe és kultúránkba.